A böjt nem csak azt jelenti, hogy az ember megvonja magától az élelmet, hanem sokkal többet annál. Egyfajta elcsendesedést, befelé fordulást, önvizsgálatot. Ilyenkor nem csak kevesebbet eszünk, hanem mást is az asztalunkra engedünk, mint amit eleddig megszoktunk. Most egy nagy ugrás következik.
Talán itt az ideje annak is, hogy felülvizsgáljuk szellemi táplálékunkat (milyen szép is a magyar nyelv, nem kell messzire menni egy kis metaforáért!). Eljött az idő, hogy felemeljük a fejünket és körülnézzünk egy kicsit: vajon jó úton járunk? Minden úgy van, ahogy mi gondoljuk? Vagy cselekedeteinkkel sértjük mások érdekeit és aránytalanul nagy bánatot okozunk neki?
Azt hiszem, azt is most kell megfontolnunk, hogy az a “médiabuborék”, amibe az élet, és mi magunk kényszerítettük magunkat, nem zár-e el másoktól bennünket, nem manipulál-e bennünket valami ismeretlen hatalom, hogy egymás ellen forduljunk és néha a legalapvetőbb emberi normák ellen menjünk? Vajon jó néven veszi-e a feljebbvaló, hogy mi itt a Földön, kis hangyák, “emberízékek” gyilkoljuk egymást holmi általunk elfogadott, de igazán meg nem emésztett elvek alapján? Hogy nap mint nap egymást gyilkoljuk, ahelyett, hogy megfognánk egymás kezét, s nem a “ki kit győz le” lebegne a szemünk előtt, hanem az “együtt erősebbek vagyunk”? Engedjünk hát az asztalunkra más táplálékot is! Kóstoljuk meg a szomszéd főztjét és mondjuk a szemébe: túl sós, amit elém raktál! És ne lepődjünk meg, ha érkezik a válasz: igazad van, én is úgy gondolom, legközelebb vigyázok a fűszerezéssel. Úgy, mint két teremtményhez méltó. Hiszen mindenen lehet javítani, mindenbe bele lehet építeni a másik akaratát is. Amíg ki nem pusztulnak a méhek a Földön.
Leave a Reply