A kórházak tartozása évről évre nagyobb, 2023. november végén minden eddigi negatív rekord megdőlt.
Az egészségügyi fekvőbeteg-szakellátást nyújtó közfinanszírozott szolgáltatók gazdálkodását segítő intézkedésekről szóló 507/2023. (XI. 17.) Korm. rendeletben foglaltak alapján konszolidálta az állam a tartozás egy részét.
Az Ajkai Magyar Imre Kórház 718 470 000 forint, a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház 1 577 591 000 forint, a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház 1 225 348 000 forint, a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház 458 390 000 forint működési támogatásban részesült, de akad olyan egészségügyi intézmény, ahol a 8 milliárd forintos konszolidálás is kevésnek bizonyult a felhalmozott kintlevőség kiegyenlítésére.
(Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek tartozásállománya 2023. december 31-én 65,1 milliárd Ft volt, azaz a novemberi állapothoz képest közel 60 milliárd Ft-tal csökkent. A tartozásállományból 52,2 milliárd Ft az egészségügyi intézményeknél halmozódott fel. Arról sajnos nincs hivatalos adat, hogy a konszolidálás után pontosan mekkora összegű tartozás maradt egyes intézményeknél, azonban ha már januárban, több, mint 50 milliárdos mínusszal indulnak a kórházak, mi várható később…?- szerk)
A magyar egészségügy több sebből vérzik. Mondhatnánk úgy is, hogy végstádiumba került. Évek óta lélegeztetőgépre szorul a rendszer, melyen már a toldozgatás-foltozgatás is egyre kevésbé segít.
A szakemberek szerint üdvözlendő a márciustól esedékes béremelés, azonban az évről évre elszálló adósságra, az alulfinanszírozottságra, a súlyos szakemberhiányra és az ezekből fakadó végeláthatatlan várólistákra megoldást az jelentene, ha az állami ráfordítás nem csak az uniós átlag felét tenné ki! Azaz sokkal több pénzt kellene az egészségügyre költeni.
2022-ben a GDP százalékában mért egészségügyi kiadások 8,1%-ot tettek ki uniós szinten. A 24 EU-tagország közül az egészségügyi kiadások Franciaországban (10,0%), Németországban (9,7%), Szlovéniában (8,6%), Ausztriában (8,5%) és Belgiumban (7,8%) voltak a legmagasabbak, Magyarországon, Litvániában (mindkettő 4,7%), míg Bulgáriában (4,2%) volt a legalacsonyabb.
Magyarország tehát sereghajtó az egészségügyi kiadások tekintetében, melyet mi legfőképp akkor tapasztalunk, ha neadjisten egészségügyi ellátásra szorulunk és mivel egyre több intézményben nem tudják biztosítani a megfelelő számú szakembert, így vagy hónapokat (inkább éveket) várunk, vagy a magánegészségügyre szorulunk, ahol jó sokat (rá)fizetünk.
Mivel több, mint 30 ezer fő hiányzik az egészségügyi rendszerből és nem igazán kecsegtető a szakma, így nem érkezik utánpótlás és az elvándorlás sem mutat csökkenő tendenciát, ezért nem meglepő, hogy a problémák egyre inkább eszkalálódnak, mellyel arányosan nőnek a műtétek várólistái és a szakrendelések előjegyzései. Naponta olvashatunk arról, hogy szakemberhiány miatt kórházi részleget kell szüneteltetni vagy bezárni, emiatt órákat kell utazni betegeknek (pl. Zalaegerszegről Ajkára a kézsebészetre).
A hivatalos adatok szerint több, mint 26 ezren várakoznak valamilyen műtétre. A nyugat-dunántúli régióban az országos átlagnál is siralmasabb a helyzet: ott az átlagos várakozási idő másfél év, vagyis ha valaki térdprotézisre szorul, örülhet, ha 2025 nyarára kap időpontot.
Az egészségügyben tehát minden rendben van, egészen addig, amíg nem szorulunk rá.
VB
Fotó: archív
Leave a Reply