A szabadságharc hősei tiszteletére állított emlékműnél hajtottak fejet és helyezték el a megemlékezés koszorúit Bakonygyepesen, március 15-én.
Áment Márton, a Gyepesi Örökségünk Egyesület elnöke köszöntőjében megfogalmazta, hogy a magyar nemzet ma is él, ezért nem volt hiábavaló az 1848-49-es hősök áldozatvállalása. A szabadságharcnak gyepesi résztvevői is voltak, az ő emlékük előtt tisztelegnek a 2014-ben felállított emlékművel.
Pék Attila önkormányzati képviselő kiemelte, hogy 1848 március 15-e a magyar nép történelmében olyan sorsfordító nap, amikor érezzük az összetartozást, magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amelyet Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Arany, Táncsics, Jókai életműve jelent a magyarságnak. Cselekedetük történelmi jelentőségét még a szabadságharc legyőzésének tragédiája sem törölheti el. 1848-ban a nemzeti függetlenség és polgári haladás volt a tét. De mit is mond nekünk 1848? Milyen tanulságokat vonhatunk le 1848-ból és az azt követő eseményekből?
A szabadságharc egy folyamat eredménye volt, amit megelőzött a törökök legyőzése. Ezt követte a Habsburgok elleni függetlenségi háború, majd a kiegyezés. Az első szabadnak mondott március 15-i ünneplés 1919-ben volt. Nemzeti ünneppé azonban csak nyolc évvel később vált. Az összefogás, a megegyezés, a közösség, legyőzhetetlen erő.
A márciusi ifjak hittek abban, hogy a magyaroknak joguk van a nemzeti függetlenséghez, önállósághoz, szabadsághoz és szuverenitáshoz. A szabadságharcot bár a hatalmas túlerő leverte, nem bukott el. Példává és erővé vált a zsarnokság elleni küzdelemben. A kegyetlen megtorlás ellenére is előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét, egy szinte példátlan esélyt a fejlődéshez, a felemelkedéshez.
Becsüljük meg 1848 emlékezetét! Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet. A szabadság csak lehetőség, nem örökké való. Nap nap után, újra meg kell küzdeni érte. Az élethez alapvető a béke, a szabadság, az egyetértés azok között, akik együtt élnek. Közös a sorsuk, közös a gondjuk, és egyik sem juthat előbbre hosszú távon a másik rovására.
A megemlékezésen Rábaközi Jánosné és Kizmus Mihályné versmondó, valamint a Gyepesi Örökségünk Egyesület nyugdíjas klubjának énekkara működött közre.
(ta)
Fotó: Gyarmati
Leave a Reply