POSTALÁDÁNKBÓL Erdélyben jártunk

A „Határtalanul” Pályázat (Hat-20-02-0064) keretén belül elnyertük annak lehetőségét, hogy 2022. április 4-9. közt 25 arra érdemes tanulóval bejárjuk Erdély „fővárosa”, Kolozsvár és környéke nevezetességeit.

Szállást Kolozsvár központjában, az Olimp hotelben kaptunk, ahol bőséges reggelit és vacsorát is elfogyaszthattunk minden nap. Megérkezésünk másnapján Válaszútra, Wass Albert szülőhelyére látogattunk, ahol nem csak a költő szülőházát láthattuk, hanem a Kallós Zoltán Alapítvány kiállítótermeiben összegyűjtött mezőségi népviseleteket, szobabelsőket, használati tárgyakat. Az alapítvány küldetése a magyar népi kultúra tovább örökítése, a szórványmagyarság összefogása, erősítése, Kallós Zoltán hagyatékának gondozása és az erdélyi népi hagyományok őrzése, átadása a fiatal nemzedékek számára. Ezután Bonchida és Dés érdekességeit tekintettük meg. Mivel minden helyszínről, nevezetességről és híres emberről előzetesen gyűjtöttünk ismereteket, a buszon kiselőadásokat hallgattunk felkészült tanulóktól vagy kísérőtanároktól.

Szaniszló tanár úr pedig, aki e vidék jó ismerője, folyamatos „idegenvezetést” tartott – hol viccesen, hol kellő komolysággal.

Harmadnapon hosszú és fárasztó útnak néztünk elébe: Torockóra látogattunk, megmásztuk a Tordai-hasadékot, leereszkedtünk a tordai sóbányába, végül Nagyenyeden nézelődtünk. Minden fáradtságunkat feledtette a látvány: a jellegzetes épületek, melyek az egyik legszebb erdélyi településsé teszik Torockót; a finom töltöttkáposzta, melyet ebédre elfogyasztottunk; a táj lenyűgöző szépsége a Tordai-hasadék lábánál!

Utunk negyedik napján az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Református Kollégium tanárainak és diákjainak vendégszeretetét élvezhettük. Ebben az iskolában, ahol magyar nyelven folyik az oktatás, olyan tanulókkal ismerkedhettünk meg, akik júniusban majd idelátogatnak hozzánk, hogy a „Szent-Györgyisekkel” találkozhassanak. Szakmai képzésük több területen eltér a mienkétől: fodrászokat, műkörmösöket, víz- és gázszerelőket, elektronikai szakembereket is képeznek. De közös a vendéglátás, szakács és pincér szak, így a mi vendéglátósainkkal közösen készítették el az intézmény tankonyhájában az erdei gombás vörösboros sertésragut, melyet – jó étvággyal – közösen elfogyasztottunk ebédre. Ugyancsak ezen a napon róttuk le tiszteletünket a Házsongárdi temetőben nyugvó nagy magyarok előtt; megkoszorúztuk többek között Dsida Jenő, Apáczai Csere János és Kós Károly sírját.

Ötödik napunk Kalotaszeg és környékének bebarangolásával telt. Megfigyelhettük a vidék jellegzetes kazettás templomait, bennük a kézzel festett növény- és állatmotívumokat, melyek közt véletlenül sem találni két egyformát, a piros és kék varrottasokat, melyeket nagy gonddal hímeznek ma is az ott élő lányok, asszonyok. Magyarvalkó, Körösfő, Bánffyhunyad és Magyargyerőmonostor útvonalon haladtunk, mindenütt ízes, erdélyi – vagy ahogy a lelkipásztorok fogalmaztak: Erdélyország – jellegzetes tájnyelvi szófordulatait figyelhettük meg. Felemelő érzés volt, amikor a résztvevő tanulók közül néhányan megfogalmazták: „Ide vissza kell jönni, Erdélyt meg kell mutatni a családomnak is!”

Megköszöntük buszsofőrünknek a türelmes, balesetmentes vezetést! Rengeteg ismerettel és még több élménnyel gazdagodva tértünk haza, hogy mindezt elmesélhessük azoknak, akik nem jöhettek velünk. Hasonlóan gazdag programmal várjuk az idelátogató erdélyieket júniusban.

Bakonyi Anikó, Horváthné Treiber Ildikó és Szaniszló László kísérőtanárok

VSZC Szent-Györgyi Albert Technikum és Kollégium