Szeretet, barátság, az akarat ereje, a természet tisztelete, harmónia, varázslat, gyógyulás… Sorjáznak a fejemben a gondolatok, szavak és érzések, nem sokkal azután, hogy a végére érve letettem Frances Hodgson Burnett A titkos kert című könyvét.
A titkos kert olyan értékeket, olyan mély mondanivalót hordoz pille könnyedséggel magában, melyre kevés más történet képes. Ráadásul mindezt a maga finom, varázslatos stílusában, amivel egyszerűen minden figyelmünket odaszegezi az izgalmas sztorira. Ha belekezdünk az olvasásba, szinte csak az óvatos megfontoltság képes lerakatni velünk a könyvet azért, hogy néhány olvasatlan oldal maradjon másnapra is, mely újra ebbe az elragadó világba röpíthet bennünket.
A történet javarészt egy régi kastély területén játszódik, ahova a kis bumfordi és mogorva viselkedésű lány, Mary Lennox beköltözik. A cselekmény kibontakozásával azonban nem csak a zordnak tűnő kastély rejtett és szemet gyönyörködtető kincsei, de Mary lelkének virágai is kezdenek apránként kibontakozni. Egy titkos kert rejtélye az, ami a kíváncsiságon, csodálaton és varázslaton keresztül mindezt fűti és hajtja.
A kötet által teremtett világban mondhatni nyoma sincs a jó és gonosz harcának, nem szegélyezik a benne történteket felkavaró feszültségek, nincsenek ármányok, cselszövések, rémtettek, melyek oly sok más, izgalmasnak tartott könyv nélkülözhetetlennek tűnő kísérői. Mégis valami miatt annyira eleven, mozgalmas, színes és felemelő, hogy az ember képzelete egyszerűen szárnyal benne. Végig, lapról-lapra tűkön ülve várjuk az újabb és újabb fejleményeket, miközben együtt izgulunk, örülünk és csodálkozunk a szereplőkkel.
A könyvet kilenc éves kortól ajánlják, de én bátran javasolnám egy kilencven évesnek is. Hisz szerintem teljesen kortalan, megható és felemelő, örök értékeket közvetítő alkotás. Nem mese ez, hanem varázslat.
Kiss Tibor
Leave a Reply