Néhány hete tértünk haza Nyíregyházáról a XI. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztiválról, és nem tudom, hol is kezdjem a csodák felidézését: egymást kergetve tolongnak az emlékezetemben.
Először talán a fesztiválról. Több mint 20 éve rendezi meg minden második évben e seregszemlét a Cantemus kóruscsalád. A “családfő”, a fesztiváligazgató a kétszeres Kossuth-díjas Szabó Dénes karnagy, sok más rangos díj tulajdonosa. Ő az ötletadója a fesztiválnak, és fiával, Szabó Soma karnaggyal együtt
kifogyhatatlan lelkesedéssel és energiával tartják kézben ezt a nagy hírű rendezvényt. Az idén 11. alkalommal került sor a találkozóra, amelynek nyitókoncertjén volt alkalmunk megismerni a Cantemus kóruscsalád 7 énekkarát a kicsiktől az ifjúságiakon át a felnőtt vegyeskarig. Vendégfogadóként külön-külön üdvözölték egy-egy kórusművel a találkozóra érkezett 12 énekkart, változatos kosztümökben, és magas színvonalon megszólaltatott csodálatos darabokkal. Egyenként szóltak a kórusokhoz, így már a fogadtatás is jelezte, hogy ez a találkozó a minőség mellett az emberségről, a személyes odafigyelésről is szól.
Több mint ezer énekes volt részese e vendégszeretetnek: a hét magyar kórus mellett Tajvan, Dél-Korea, Törökország, Finnország és Japán fiataljai gyönyörködtették a közönséget színpompás ruháikban és ötletes, izgalmas műsoraikkal. A látvány, a hangulat nehezen foglalható szavakba, különösen az a néhány perc, mialatt a finn gimnazisták kórusa – hibátlan magyarsággal – Kodály Esti dalát szólaltatta meg. Csak kevés magyar kórustag bírta ki könnyek nélkül.
Az emelkedettség, a kifogástalan szervezés végigkísérte az ott töltött napokat. Derűsek, mégis hatékonyak voltak a közös próbák, pedig több százan ültünk a próbateremben. Mindnyájan kézhez kaptuk az elegáns mappát a közös művek kottáival, állandó kísérőinktől átvehettük azt a kis egységcsomagot, amely a műsorfüzeten kívül térképet, kis gömböcskébe zárt esőkabátot, apró doboz cukorkát, na és 4 darab belépőjegyet tartalmazott az ingyenesen igénybe vehető szabadidős programokhoz. Cantemus-logós névjegykártyánkkal a nyakunkban, cantemuszos pólónkban városszerte kedvezményeket élveztünk, szeretettel üdvözölték énekkaros mivoltunkat, bármerre jártunk. Azt érzékeltük, hogy az utca embere is büszke a fesztiválra, szeretet, tisztelet övezi a rendezőket, a Kodály Iskola és a kóruscsalád értékes munkálkodását.
Kórusunk első ízben vállalkozott a fesztiválon való részvételre.
A hosszú odaút egyhangúságát Máriabesnyő és Máriapócs szépséges templomainak áhítatával enyhítettük. Nyíregyházán örömmel használtuk ki a felkínált szabadprogramokat: Bár a nyírségi kánikula kitartott mellettünk, nem hagytuk ki a híres vadasparkot, a múzeumfalut, a sóstói élményfürdőt, sőt Sárospatak és Tokaj is belefért egy délutánba.
Az igazi izgalmat azonban a három szereplés jelentette.
Nyírbátorban a Minorita templomban félórás hangulatos műsorunk méltán váltotta ki a közönség zajos tetszésnyilvánítását. A folklóresten balatoni népdalfeldolgozásokkal, a zárókoncerten pedig marosszéki népdalokkal léptünk a dobogóra. Petheő Balázsné és Cserháti Csilla karnagyok dirigálása mellett Vörös Jánosné nagyszerű zongorajátékának is köszönhettük sikeres szereplésünket.
A csütörtöki folklórest igazi népünnepély volt. A csillagos augusztusi ég alatt a Városháza előtt felállított színpadon sorra bemutatkoztak a résztvevő kórusok. A reflektorok fényében csillogtak-villogtak a távolkeleti színpompás kosztümök a kedves kis mandulaszemű énekeseken, akik nagyon fegyelmezetten, csengő-bongó gyerekhangon, hatalmas tarka legyezőkkel zsonglőrködve adták elő a nehezebbnél nehezebb kórusműveket – szemet-szívet gyönyörködtetve.
Ezt a hangulatot talán csak a zárókoncert múlta felül. A Continental Arénában sokezren voltunk: az ezer énekes és a népes közönség. Újból fellépett minden kórus, de a rendezők nem hagyták, hogy lankadjon az érdeklődés: a kórusok fellépésének sorrendjét a kamerák figyelő szemei előtt húzták ki egy kalapból – kedves kis ceremóniával, mindig más kiemelt vendég közreműködésével. Jóleső borzongással lehet csak visszaidézni a közösen előadott darabokat: Kocsár Miklós és Bárdos Lajos műveit Szabó Dénes dirigálta, befejezésül pedig Szabó Soma vezényletével zengtük ezren Szörényi-Bródy rockoperájának záró tételét: Felkelt a napunk… A hatás fantasztikus volt, az ismétléskor a közönség is velünk énekelt.
Elhangzott zárszóként, hogy vigyük magunkkal a város vendégszeretetét és a felemelő zenei élményt. Magunkkal hoztuk és még sokáig töltekezünk belőlük. Gazdagodtunk lélekben és tudásban, megéltük, hogy a zene mindenütt a világon – nemzetektől és bőrszíntől függetlenül – békességet, emberséget sugároz, mindnyájan jobbak leszünk tőle. Megvalósult a szándék, amelyet Szabó Dénes fogalmazott meg: „a fesztivál minden külsőségének értelme az a belső tartalom és érték, melyet a kóruséneklés művészete képvisel.” Azért még Kodály szavai idekívánkoznak: „…szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk.”
Kocsisné Gyimóthy Éva
Leave a Reply