A Bánki Donát Természetbarát Egyesület turistái évek óta ellátogatnak Tótvázsonyba Savanyó Jóska sírjához a temetőbe. Négy éve pedig már a helyi önkormányzattal és ifjúsági egyesületükkel közösen emlékeznek meg az utolsó bakonyi betyárról.
Savanyó 1841. szeptember 12-én született a Vas megyei Izsákfán (ma Celldömölk város része), és 1907. április 9-én halt meg a Tótvázsonyhoz tartozó Sós-pusztán. Sírja mellett felidéztük életét, cselekedeteit, halálát. A falu polgármestere, Sipos Ferenc, dr. Sipőcz József Savanyó Józsi, a jó betyár című könyvéből olvasott fel történeteket, periratokat, ezekkel is megidézve a betyárt, mint embert.
Sipőcz – aki családja révén a Savanyó-rokonsághoz tartozott – könyve nyomán megelevenedik a betyár alakja, egyénisége, életútja, s kiváltképp rablásainak históriája. Bár tudjuk, hogy Savanyó nem volt közönséges bűnöző, sem saját kora, sem az utókor nem minősítette annak. A néphagyomány táplálta betyárromantika fűzött köréje máig élő meseszerű vonásokat, történeteket. Ezt dr. Ács Anna muzeológus írta meg róla a könyv előszavában. A nép szemében a betyárok az uralkodó rend ellen jogosan lázadó, vakmerő emberek voltak, akik a társadalmi igazságtalanságok ellen harcoltak. Kifosztották a gazdagokat, segítették a szegényeket. A nép dalokba foglalta nevüket, bátorságukat, tetteiket, siratja sorsukat, végzetüket. A nép Savanyó Jóskát is szerette.
Cselekedetei miatt 15 évet töltött Illaván börtönben. Ez a hosszú idő alaposan felőrölte az egészségét. 1906 elején kegyelmet kapott, és János nevű öccséhez költözött Vázsony környékére. A sok kóborlás, bujkálás, a sok hegyre föl – hegyről le, a nagy távolságok, a fagyok megviselték izmait, ízületeit, csontjait. A veszprémi kórházban kezelték elfagyott lábait, de fájdalmai nem szűntek. Szenvedései miatt készült a halálra, és öngyilkos lett. Az öngyilkosokat a katolikus egyház nem temethette el a temetőben, így került a sírja a temető árkába, az orgonasövényen kívülre. Az idők során ez a sövény – nem véletlenül! – egyre kijjebb húzódott, így ma már a sír a temetőn belül van. Mindig van rajta virág, koszorú. Valaha, az 1960-es években, dr. Zákonyi Ferenc, a Veszprémi Idegenforgalmi Hivatal vezetője gondoskodott arról, hogy a régi fejfa helyett újat készítsenek. Azóta a tótvázsonyi önkormányzat terméskő síremléket és kopjafát is állíttatott.
Kérdezhetnék, miért fontos a Bánkis turistáknak ez a rendszeres megemlékezés. Nos, akár Sipőczöt, az egyik öreg ajkai turistát, Káldi Gézát is rokoni szálak kötik az utolsó bakonyi betyárhoz. Míg előbbi dokumentumokkal, periratok kutatásával írt életrajzot, addig utóbbi a nagy családban generációkon átörökített Savanyó-történetekkel emlékezett meg róla a betyár sírjánál. Még azt is tudatta a jelenlévőkkel, hogy a valamikori híres-hírhedett ős emlékét a közelben geoláda is megörökíti. (Elérhető a www. geocaching.hu oldalon.)
Koszorúzás után a jelenlévők közös túrára indultak a tótvázsonyi Sütő Krisztián vezetésével Sós-pusztára, ahol Savanyó az utolsó évét töltötte számadó juhász öccsénél. Az ajkaiak még eddig sohasem jártak ezen a Tótvázsonytól 4 km-re, Hidegkút közelében lévő területen. Krisztián túra közben minden látnivalót megmutatott. A magaslatokról visszatekintettünk a községre és a tájra. Távolban a Kab-hegy zárta le a szemhatárt, míg a közelben források vannak, és a sűrű bokrosok ma már csak emlékei régi kis tanyáknak, településeknek, vagy háborús lövészárkokat, tankállásokat rejtegetnek.
Sós-puszta is hasonló sorsra jutott, a természet visszavette. Csak buckák és bozót mindenfelé. De nagy meglepetésünkre a bozótban nem a nyuszi várt ránk, az már pihenni tért a nyugalmas erdőbe, hanem a falu fiatal polgármestere, Sipos Feri, egy méretes, fedeles kosárral! Tele volt rakva finom behűtött italokkal, és az édesanyja által sütött friss, meleg pogácsával. Természetesen nagyon jólesett a hideg üdítő, sör, bor, vagy fröccs, és a rendkívüli kedvesség! Nem győztük köszönni!
A tótvázsonyiakkal a kapcsolatunk egyre szorosabb, barátibb. Tervezzük az ajkai találkozót is velük. És természetesen augusztusban visszatérünk hozzájuk a Savanyó Józsi napokra.
Csuba Erzsébet, a Bánki TE tagja
Leave a Reply