Itt a tavasz, mindenféle ígéretével, fagyosszentekkel, majálisaival, ballagásaival együtt. Mondhatnánk, nem történik semmi rendkívüli, mindenki éli az életét, csak az a fene infláció ne lenne… Most ez a legnagyobb beszédtéma városszerte, de az embereknek ettől – hála istennek – még nem megy el a kedve az élettől. Bizonyítja ezt az is, hogy néhány napja rekordot döntött a szűkölködők számára adakozók száma a város hipermarketjeiben és örömtáncot lejtett a Padragi Örömködők Senior Tánccsoport is az Agórán. Kell ennél több?
Nehézségek persze, hogy vannak és nem is fognak megszűnni egycsapásra. Persze, hogy mindegyikünk azt szeretné, hogy éles fordulat álljon be még életében és minden jobb, örömtelibb, könnyebb legyen. Azt hiszem, erre mondják – a Bibliában -, hogy boldogok a lelki szegények. Jómagam is szeretnék az lenni. A kifejezésnek abban az értelmében, hogy ne az érdekeljen, amit soha nem tudok elérni (életemben biztosan nem), hanem az, amit talán meg tudok valósítani. Ezek között olyan is van, amit már holnap! Jobban szerethetem a családomat, jobban odafigyelhetek a pohár bor zamatára, mit most kortyolgatok. Felvidíthat a madarak ilyenkor szinte fülsiketítő éneke és örömmel elnézegetem a kertjükben serénykedőket, amint áldoznak a közeli jövő oltárán. Már a szájukban érzik a zsenge borsó levesének ízét és orrukban a délutáni grillezés illatát.
Mi ez, ha nem maga a boldogság? Együtt lenni a barátainkkal, beszélgetni, anekdotázni, netán énekelgetni egy kicsit, mintha nem is lenne olyan zord a világ körülöttünk.
Mert tény, a világ kegyetlen és az élet néha fáj. De van szünet két csapás és két fájdalom között. A temetést egy unoka születése követi, az esőt pedig szikrázó napsütés.
Ragadjuk meg a pillanatot és ne hagyjuk, hogy mások elvegyék a kedvünket az élet ritka szép perceitől, amiket lehet, hogy csak mi veszünk észre. De vegyük észre!
L. S.
Fotó: internet
Leave a Reply