Juditka, a gondozónő szinte olyan, mintha a lányom lenne. Mindig vidám és közvetlen. Észrevétlenül segít a hétköznapokban és ezért nagyon hálás vagyok neki, pedig korábban nem gondoltam volna, hogy gondozásra lesz szükségem – meséli Tóth Mihályné, Erzsi néni, aki több mint kilenc éve veszi már igénybe a hatékonyan működő szolgáltatást.
A Térségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat házi segítségnyújtás elnevezésű programjára egyre nagyobb szükség van a városban, ugyanis az idősek száma növekszik, sokan már nem képesek önmagukat egyedül ellátni. Ajkán jelenleg hatvan embernek biztosít rendszeres segítséget a szolgálat. Csiga Gyuláné, az intézmény vezető gondozónője lapunknak elmondta, hogy nyáron kevesebben igénylik a házi segítséget, mivel az unokák és a családtagok ellátják az idős rokonokat. Ősszel viszont emelkedik a rászorulók létszáma, az idősek félnek a csúszós járdáktól és zordabb időjárási viszonyok mellett már nem szívesen indulnak el otthonról. A gondozónők feladata a szépkorú emberek segítése, támogatása. A részleges önellátásra képes idősek mellett ágyban fekvő betegekkel is foglalkoznak az intézmény munkatársai.
-Van akihez naponta kétszer mennek az ápolóink, máshol hetente néhány alkalommal várják őket. Minden betegnél a gondozási szükségletet és az egyéni igényeket is megpróbáljuk figyelembe venni a látogatások gyakoriságát tekintve. Gondozottjainkkal hétköznapokon délután három óráig foglalkozunk, általában ez az időszak az, amíg a családtagok hazaérnek a munkából – mutat rá az intézmény rugalmas működésére Csiga Gyuláné.
Az otthoni segítségnyújtásban az alapvető gondozási és ápolási feladatok ellátása mellett az ügyintézésben, valamint a személyi és környezeti tisztaság fenntartásában is segítenek a gondozónők az időseknek. Továbbá tartják a kapcsolatot a háziorvossal, a hozzátartozókkal. Bevásárolnak, kiváltják a segítségre szoruló szépkorúak gyógyszereit és lelki támaszt is nyújtanak. Az idősek egyfajta biztonságérzetet és állandóságot kapnak a szolgáltatástól. Ez azért különösen fontos, mivel vannak olyan gondozottak, akik eleinte bizalmatlanok az ápolónőkkel szemben. Idegenkednek a segítség elfogadásától, mert kiszolgáltatottnak érzik magukat. Ám miután megismerték a munkájukat rendkívül önzetlenül végző gondozónőket, megnyugszanak.
-Sok idős úgy várja a kollégáimat, mint egy családtagot. Ők jelentik a biztonságot a gondozottak életében és gyakran a legerősebb kapcsolatot is a külvilághoz. Erős kötődések alakulnak ki az évek során – meséli a vezető gondozónő.
Tóth Mihályné esetében sem volt ez másként. Az elmúlt kilenc évben többen foglalkoztak vele, ám ő minden ápolóval szeretetteli viszonyt alakított ki. Elfogadta ugyan, hogy segítségre van szüksége, de nem hagyta el magát, így Kochné Judittal is rövid idő alatt megtalálták a közös a hangot.
-A kórházból fél év után jöttem haza. Több műtéten is átestem, el voltam keseredve, hogy mi lesz velem a későbbiekben. Amputálták az egyik lábamat, így a hétköznapi feladatok is nehézséget jelentettek számomra. Nem is tudtam a házi segítségnyújtásról, a Térségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője keresett fel akkoriban, hogy ne hagyjam el magamat, mert van megoldás. Lelket öntött belém, vigasztalt, ekkor döntöttem úgy, hogy igénybe veszem a szolgáltatást – emlékszik vissza az intézménnyel kialakított kapcsolat kezdetére Erzsi néni.
Az asszony nem adta fel, elhatározta, hogy mivel túlélte az operációt, el fogja fogadni a helyzetét és megtanul együtt élni a történtekkel. Ebben segítségére volt a házi segítséggondozás, hiszen a kezdetektől fogva hetente többször látogatták az asszonyt. Mindenben mellé álltak, támogatták.
-Elég nagy szükségem volt a segítségre, de mondtam le a tervemről. Azóta is azt szeretem, ha nem zárnak ki engem minden munkából. Szeretek én is tenni valamit magamért, nem akarom mellőzni a munkát. Juditka nagyon rátermett, ha nem figyelek oda mindent elvégez helyettem, kérdezi mindig, hogy miben segítsen, de én mindig mondom neki, hogy csak abban amit nem tudok megcsinálni. Például a bevásárlást, vagy a gyógyszereim kiadagolását és a portörlést átengedem neki, de a főzést már nem – mosolyog rá az ápolónőre Erzsi néni.
Az idős asszony úgy véli, hogy a gondozónőre mindig számíthat, aki nem csupán vidámságot, hanem életet is visz hozzá. Kochné Judit még csak néhány hónapja dolgozik a szolgálatnál, de harmincéves egészségügyi tapasztalata visszasugárzik a gondozottakra. Tényleg mindenkivel kedves és türelmes, látszik rajta, hogy szívesen foglalkozik az idősekkel, amiért a szépkorúak, köztük Erzsi néni, egytől egyig hálásak.
Szántó Renáta
Fotós: Györkös József
Leave a Reply