Kifejező a magyar nyelv, néha kegyetlenül találó tud lenni.
A miniszterelnök minapi kijelentése szerint Nagy Imre („a mi Zelenszkijünk”) a Szovjetunióval való tárgyalásokat akarta elérni. S vajon miről tárgyat volna? Hátha meggondolja magát a szovjet hatalom és kiengedi érdekszférájából Magyarországot, kockára téve egész kelet-európai berendezkedését? Aligha. Az agresszió jellege ezt eleve kizárta, mint ahogyan ma sem lehet elképzelni, hogy Putyin tárgyalásokba kezd Ukrajnával. A megszálló teljes győzelemre és feltétel nélküli megadásra játszik. Minden más politikai megsemmisülését, végső bukását jelentené.
Az is érdekes, hogy Orbán megpróbálja Nagy Imrét piedesztálra emelni, holott eddig mindent megtett azért, hogy negatív fényben tüntesse fel a volt miniszterelnököt. Káosz látszik eluralkodni az eddigi „tiszta” ideológiai rendszerben.
Mi pedig, egyszerű utcai járókelők csak kapkodhatjuk a fejünket. Ugyanannak az országnak (talán nem túl nagy merészség a mai orosz birodalmat a volt szovjet birodalom jogutódjának tekinteni) ugyanolyan területfoglaló agressziójáról van szó Ukrajnában ma, mint 66 évvel ezelőtt Magyarországon. A miniszterelnök mindezt nem így gondolja. Akkor a Nyugat segítségét vártuk (nem jött), ma pedig minden eszközzel megpróbáljuk a minket is védő nyugati ernyőt gyengíteni.
Meddig mosdatjuk még Putyint? Hát van nekünk eszünk?
Lékó Sándor
Leave a Reply