Ticzer Beáta bőr- és nemezműves kiállításának megnyitójáról már korábban hírt adtunk, amikor beszámoltunk a népi iparművész gyönyörű munkáiról. A Városi Múzeumban április 2-án az érdeklődők tárlatvezetésen is részt vehettek, illetve bőrből ékszereket is készíthettek Beáta segítsége, útmutatása alapján.
A fiatal iparművész ismertette a kiállított tárgyak alapanyagát, beszélt a leginkább nemezből és bőrből készült játékokról, tarisznyákról, táskákról és papucsokról, illetve azok elkészítési módjairól. Kitért a díszítőtechnikákra is, a különböző fűzésekre és a varrásra. Különösen érdekes volt az úgynevezett dúcos domborítás elkészítési módja. A mintát nem fából, hanem linóleumból faragja ki. A bőrt beáztatja és nedvesen teszi rá a kifaragott linóleumra, majd a hátoldaláról addig nyomkodja, amíg át nem megy a minta a bőrre – ez legalább másfél órát vesz igénybe. Azért, hogy megmaradjon a minta, a bőr hátoldalát régen úgy töltötték ki, hogy enyvet kevertek össze fűrészporral. Mára ez is megváltozott: Beáta ezt faipari ragasztóval szokta kitölteni.
Elmondta, hogy a bőr és a nemez jól kiegészítik egymást, ezért is tanulta meg a nemezelés technikáját. Régen a nők készítették a nemeztárgyakat. A zöld színt kevésbé használták, inkább a narancs, a piros szín volt jellemzőbb. Azt is megtudtuk, hogy korábban nagyon sokféle bőrös szakma létezett, többek között a bocskoros, a csizmadia, a bőrkikészítő mesterségek, a lószerszámkészítők szintén bőrrel dolgoztak, de a könyveket is bőrkötéssel vonták be. A szűcsök ruházat készítésével foglalkoztak. Beáta igyekezett megismerkedni a régen használatos technikákkal: megmutatta a szűcsrátéttel készített kesztyűit és a bőrkötéses könyvét is.
Érdemes beszélni a híres szegedi papucsokról is. Beáta Szeged mellett, Röszkén tanulta meg a készítését Sallai Tibor mestertől. A talpába még egy feliratot is belenyomtak: „Szabad élet, szabad madár, jaj de szép, ki szabadon jár”. A fiatal lányok hímzett, virágmintás papucsot viseltek, az idősebbek pedig pöttyöset.
A felsoroltakon kívül még több érdekességről, különleges technikákról beszélt a népművész, aki többek között kígyóbőrt és kecskebőrt is hozott a foglalkozásra. Az alkotni vágyók növényi cserzett marhabőrből készíthettek csavart ékszereket. Ez a fajta bőr könnyen formázható és meg is tartja az alakját, ha rövidebb időre langyos vízbe tesszük. Ezután már kialakíthatunk belőle egy olyan formát, ami az ízlésünknek megfelel. A résztvevők széles korosztálya közül mindenki aktívan volt jelen, nagy érdeklődést mutattak és szívesen alkottak. Az is megfigyelhető volt, hogy a gyerekek a felnőtteknél bátrabban, kreatívabban nyúltak az anyaghoz és próbáltak ki különböző mintákat. Beáta készségesen, kedvesen és türelmesen segített, magyarázott és szívesen válaszolt a kérdésekre. A legnépszerűbbek a színes bőrökre fűzhető, nyakláncként viselhető medálok és a karkötők voltak. Saját alkotásait mindenki hazavihette.
Leave a Reply