Ezren a héten dr. Péntek Zoltán, a szinte megjegyezhetetlen nevű, a HIT Gyülekezete fenntartásában működő Ajkai Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola, Általános Iskola, Sportiskola és Kollégium, Bánki Donát Intézményegység tanára volt a vendégünk, aki mellesleg mostanában dolgozik hatodik diplomája megszerzésén. Péntek úr azonban mindenekelőtt tanár és ebben a minőségében kértük kameránk elé az Ajkai Szó Videóműhelyében.
A tanár úr kérdésünkre elmondta, hogy mostanában a készülő státusztörvény az, ami borzolja kollégái idegeit – már akiét, tehetjük hozzá némi szarkazmussal. Aki a valós folyamatokat látva ugyanis nem átallja a parlament elé készülő jogszabályt bosszútörvényként emlegetni, az nyilván a baloldal ideológiai hálójában vergődik és azt sem nézi jó szemmel, hogy a Belügyminisztérium minden eszközzel rendet kíván tenni az oktatásügy területén. Azaz, hogy nem minden eszközzel, mert fizetésemelés helyett inkább könnygázt és tonfát* vet be az elégedetlenkedők megfékezésére, de kétség kívül eddig sikeresen hárította saját sikertelenségét a brüsszeli diplomatákra.
Dr. Péntek Zoltán az interjúban érzékeltette, hogy az ajkai közösség is megosztott, nem kevesen tanárellenesek és igyekeznek az oktatók harcát egyszerű anyagi kérdésként értelmezni. Nyilván ezeknek az embereknek a családjában soha nem merült fel élesen a tanulás, a világ minél szélesebb körű megismerésének kérdése, de sajnos arra a szintre sem jutottak el, hogy mások ezirányú törekvéseit tolerálják.
A beszélgetés során egy igazi (mondhatnánk: hamisítatlan) pedagógus karaktere bontakozik ki előttünk, aki képzettségét tekintve a jelenleginél több dologba is belevághatna, ámde ezt nem teszi, mert szellemi és érzelmi igényeit a gyerekekkel, a felnövekvő nemzedékkel való foglalkozás elégíti ki igazán. A tanár úr lerántja a leplet a készülő státusztörvény gyenge pontjairól, mint amilyen például a fegyelmi eljárások határidejének lebegtetése, illetve a ködös jövőbe való kitolása. Ugyancsak neuralgikus pont az áthelyezhetőség, aminek következtében adott esetben a pedagógusok nem a megszokott munkahelyükre, megszokott környezetükbe járnának be, hanem valamiféle döntéshozói kényszernek engedelmeskedve, tankerületen belül bárhova áthelyezhetők. A diákokra pedig „törvényszerűen” vigyázhatna akár a pedellus is – ha már sikerült elegendő tanerőt elűzni a pályáról. Pontosabban nemkívánatossá, vonzó helyett taszítóvá tenni a pedagógus pályát.
Sajnos az ajkai oktatási intézmények nem kommunikálnak egymással, az intézményvezetők is inkább saját bástyáikat védik, nem kívánnak – úgymond – szervezkedni.
Tény, kezdenek a fáradtság jelei kiütközni a tiltakozókon, és egyre szomorúbb szívvel szemlélik az akkumulátor- és más összeszerelő üzemek felé masírozó, az iskolapadokból frissen kikerült ifjú munkásokat. Sajnos egyes szülők sem értik, miért baj az, ha gyermekük egyetlen félév alatt egyetlen tantárgyból kilenc-tíz elégtelen osztályzatot szed össze, mikor egyébként olyan jó gyerek. Gondolják, majd jogi útra terelik a dolgot és mégsem bukik meg csemetéjük. Einstein azt mondta: „Két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az előbbiben nem vagyok biztos.” A nagy tudós kései követőiként a fenti tényeket hallva csak csatlakozni tudunk a relativitáselmélet megfogalmazójához…
Szóba került az interjúban az is: néha az az érzése a pedagógusnak az értelmetlen viták közben, mintha galambokkal kellene sakkoznia. Márpedig az köztudottan lehetetlen, mert azok lesz…ják a sakktáblát és felborogatják a bábukat.
Az interjú vége felé szóba hoztuk azt is, hogy a legutóbbi események azt mutatják, hogy a diákság mintha radikalizálódna és nem fél kiállni az erőszaktevők elé, akik tonfával és paprika spray-vel, vagy könnygázzal védik az őket erőszakra biztatók igazát.
– Ez az, ami nem hiányzik senkinek – állítja dr. Péntek Zoltán, és nagyon bízik abban, hogy értelmes szavakkal is úrrá lehet lenni a kialakult, szinte lehetetlen helyzeten.
– Majd meglátjuk – hangzott a végszó, s a riporter és a riportalany kényszeredetten mosolygott hozzá.
L. S.
Fotó: Lékó S.
Leave a Reply