A Lila Akác Nyugdíjas Klub a Valentin-napot február 13-án tartotta, ahol az ünnep eredetéről, a szív szimbólum jelentéséről tartott rövid ismertetőt Barcánfalvi Zsuzsa klubvezető.
Szent Bálint, azaz Valentin, a katolikus egyház egyik szentje, a keresztényüldözés egyik mártírja, a szerelmesek védőszentje, ő óvja a lelki betegeket és az epilepsziásokat is. Magyarországon nincs igazán nagy kultusza, legendájáról azonban olvashatunk az Érdy-kódexben is: itt arról írnak, hogy Bálint püspök hite által visszaadta egy vak lány szeme világát. Más kútfők arról számolnak be, hogy Valentin Claudius császár tiltása ellenére titokban adta össze a szerelmes katonákat választottjukkal, ezzel pedig kivívta az uralkodó haragját.
Bálint-napi szokások azonban hazánkban az időjárással és a tavasz közeledtével kapcsolatosak, tájanként változóak, és pogány eredetünkhöz nyúlnak vissza. A Balaton-felvidéken Bálint-napkor napkelte előtt megkerülik a birtokukat a szőlősgazdák, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák, vagy hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket. A Bálint-napi időjárásból következtettek, milyen lesz a termés abban az évben, száraz, hideg idő esetén jó termést vártak. A gazdasszonyok ekkor ültették tojásokra a kotlóstyúkokat, míg a férfiak szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered. A népi megfigyeléseknek hosszú a sora, jó dolog ezeket feleleveníteni, hogy ne kopjanak ki kultúránkból.
A klubtagok is készültek műsorral erre az alkalomra, Németh Anna verssel és dallal köszöntötte klubtársait, Ramasz Lászlóné Aranyosi Ervin „ Kimondani a szót, szeretlek” című költeményével zárta az ünnepi műsort. Végül Angermayer Tibor harmonikázott a hölgykoszorúnak, akik dalra is fakadtak.
VHA
Leave a Reply