Nem kizárólag, de nagyon nagymértékben a jólétet a tudás adja számunkra. Minél többet tudunk meg a körülöttünk lévő világról, illetve saját magunkról, az formálja szemléletünket és ezáltal jobb lehet a világ – Kovács Viktor, evangélikus lelkész ezekkel a szavakkal nyitotta meg az Ajkai Evangélikus Szabadegyetem első bemutatóját az Evangélikus Teremben. Elmondta, hogy a fenti gondolatok mottójául szolgálnak annak a programsorozatnak, amely Ajka Város Önkormányzatának szociális városrehabilitációs projektjével közösen valósul meg. A mindenki számára nyitott interaktív előadást, Zöldháztartás A-tól B-ig címmel, Kovácsné Sterczer Ritától hallhattuk.
Légszennyezettség. Nagyvárosi szmog. Erdőirtás. Otthon nélkül maradt állatok. Kiszáradt tófenék. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez nem hazai probléma, jöjjön egy „kedvenc”: 45 éves tejes zacskó, ami a Dunából került elő tökéletes állapotban. És mindez miért történik? Hogy mindig, minden körülmények között sokat vásárolhassunk, még ha a világ összeomlik is.
A téma aktualitását részben az indokolta, hogy több jelentés látott napvilágot idén októberben a Föld állapotáról. Ilyen például a Természetvédelmi Világalap Élő bolygó jelentése. Főigazgatójuk szerint a következő két évben fontos átgondolnunk hogyan viszonyulunk a természethez, mert a jelen pillanatban is végbemenő folyamatok sajnos visszafordíthatatlanok. Mint ismeretes, az óceánokban több szemétsziget is található. Egy 24 éves fiatalembertől ered az a forradalmi ötlet, ami már működik: görögországi búvárkodásakor több nejlon zacskót látott a tengerben, mint halat. Más megoldás nem tűnt reálisnak, minthogy egyszerűen össze kell szedni a szemetet.
És most jöjjön néhány adat. 1970 óta a gerinces élőlények aránya a Földön 60 százalékkal csökkent, a trópusokon ez a szám 89 százalék. Az emlősök számára megfelelő élőhelyek területe 22 százalékkal lett kevesebb. Az 1960-as években a tengeri madarak 5 százalékának a szervezetében volt műanyag, ugyanis azt az állatok összekeverik az élelemmel. Erőteljesen emelkedik az eltelt időszakban a szén-dioxid, a metán aránya a levegőben, de probléma a tengerek elsavasodása, a trópusi erdők eltűnése, a vizekbe jutott nitrogén és az olajszennyezés is.
Olvassuk figyelmesen: évente 300 millió tonna műanyagot termelünk és ennek mindössze 10 százalékát hasznosítjuk újra. (Egyszer tudjuk csak újrahasznosítani a műanyagot, ezután vagy az égetőbe vagy a hulladéklerakóba küldjük.) Évi több százezer tonna kerül a környezetbe. A szintetikus szövetből készült ruháink mosásakor leszakadó apró szálakat a víztisztító rendszerek nem tudják kiszűrni, ezek mikroműanyag-szennyeződések, vagyis 5 milliméternél kisebbek. (Ausztriai mintavétel alapján a Dunába 1500 tonna kerül évente.) De azok a kozmetikai szerek, amelyekben apró gyöngyök vannak, szintén ide tartoznak. Ezek belekerülnek a halak szöveteibe, a táplálékláncba és aztán már nincs megállás: a mi gyomrunkba vándorolnak. A csapvízben és a palackozottban, de még a szállóporban is benne vannak ezek a káros anyagok. Mivel annyira új, hogy most történik velünk, nem tudjuk mi lesz ennek a hatása az emberi szervezetre.
Szintén friss adatokkal szolgált októberben az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése. Párizsban 2015-ben kötöttek egy nagy horderejű klíma egyezményt, ekkor kérték fel a kutatócsoportot az elkészítésére. 40 ország 91 tudósa állította össze, több mint 6000 tanulmányt elemeztek. Megállapították, hogy az emberi tevékenység eddig körülbelül 1 Celsius-fokkal emelte meg a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti idők óta. Nem arról van szó, hogy ennyivel lesz melegebb napközben, hanem arról: ahogy emelkedik ez a mérőszám, úgy mindennapossá válnak az időjárási szélsőségek. Így például az árvizek, szárazság, amivel 100 milliók életminősége kerülhet veszélybe. A korallzátonyok teljes mértékben el fognak tűnni, a sarkvidéki jégsapkák nagyon erőteljesen olvadásnak indultak, amik aztán láncreakciókat indíthatnak be: az olvadó jégből felszabaduló metángáz tovább melegítheti a légkört. Ezért az országok arra tettek ígéretet, hogy megpróbálják ezt a felmelegedést 1,5 – 2 Celsius-fok között tartani. Most már meghaladtuk az 1 fokot és érezzük a hatásait. Ha semmit nem tennénk, akkor 2100-ra ez akár 3,5 Celsius-fokra is emelkedhetne. Igen is tenni kell valamit, méghozzá most, hiszen „rémisztő, amikor válogatott zsenik, kismillió tényt és egymás megállapításait ellenőrizve megállapítják, hogy nekünk annyi”. Ha 2047-re nem bocsátunk ki több káros gázt, illetve amit kibocsátunk, azt meg tudjuk kötni – erdősítéssel például -, akkor 66 százalék esélyünk van, hogy megússzuk 1,5 fokkal a felmelegedést.
Mit tehetünk mi? A klímaváltozásnál nem a Föld van veszélyben, hanem mi. Itt nem arról van szó, hogy esetleg nem tudunk kényelmesen élni. Egyszerűen kipusztulunk, ha nem teszünk valamit sürgősen. A saját élőhelyünket kell védenünk. A klímaváltozás Magyarországra gyakorolhat olyan hatásokat, hogy megjelennek új betegségek, mint a nyugat-nílusi láz, vagy nagy területek válnak alkalmatlanná az élelmiszer termelésre és találkozhatunk a vízhiánnyal is. Az erőforrásokért, az élőhelyért való küzdelem miatt 100 milliók indulhatnak el jelenlegi otthonukból.
Mielőtt bárkiben felmerülne a kétely, hogy úgysem számít, amit az egyes ember tesz, gondolkodjunk el ezen az idézeten: „Egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy változtassak: mondta 7,6 milliárd ember.”
Az előadáson elhangzott, hogy a világ legfőbb szennyező iparágai: olajipar (a műanyag is kőolajból készül), húsipar, ruhaipar. A teljes művelhető terület több mint nyolcvan százalékát foglalja el a húsipar, emellett nagy a vízigénye. Megtehetjük, hogy inkább kistermelőktől vásárolunk és visszafogjuk a húsfogyasztást. Ruházkodás terén praktikusan öltözködjünk, egymással hordható darabokat vegyünk, turkálóból is lehet vásárolni vagy egymással cserélni.
Az újrahasznosítás sokba kerül. Tudatosítsunk, egyszerűsítsünk és kerüljük a pazarlást. Ne akkor vegyünk egy cipőt, ha éppen rossz napunk volt, hanem akkor, amikor valóban szükségünk van rá. A legjobb hulladék az, ami létre sem jön. A PET palackból könnyen kioldódnak káros anyagok, térjünk át a kulacsra. Csomagolásmentesen vásároljunk, ne kérjünk műanyag zacskót, a vászontáska legyen a barátunk. A lényeg, hogy induljon el a szemléletváltás, hiszen minden egy folyamat. Használjuk azt, ami otthon van és ha elhasználódik, váltsunk környezetbarátra. Komposztáljunk. Készítsünk, vagy vásároljunk öko tisztítószereket. Papírtörlő helyett használhatunk ruhaszalvétát. Legyünk jók a testünkhöz és ne kőolajszármazékot, illetve alumíniumot kenjünk magunkra. Kutassuk annak a lehetőségét, hogyan lehetne jól alkalmazkodni a természethez. Gondolkodjunk már józanul, hiszen az ember a természet része: ha a természetnek ártunk, ugyanezt tesszük önmagunkkal is.
Leave a Reply