Kézi aratást mutattak be a helybeliek a német nemzetiségi napok keretében szombaton az Ajkarendekért Egyesület délutánján. Az egykori paraszti viseletbe öltözöttek Kovács Sándornak az iskola melletti búzatábláján mutatták be a betakarítást. Ahogy a régi időkben, a gazdasági év egyik legnehezebb munkája most is a termés és a gazdálkodók megáldásával kezdődött.
Az áldást német nyelven Schwartz Márton atya mondta el. Azt követően az aratók munkához láttak. Amíg az érdeklődők nézték, hogyan dolgoznak a betakarítók, és a marokszedő asszonyok, Töltl János, a helyi művelődési központ vezetője és Nagy Józsefné elmondta, a kézi aratásról ma már csak a legidősebbeknek lehetnek emlékei, a szövetkezetek megalakulása után már kombájnok végezték a munkát. A szombatihoz hasonló hőség igazi áldás volt az aratóknak, a vizes, ázott növénnyel ugyanis nehéz volt dolgozni. A forróságban a dolgozók hamar megszomjaztak, a friss vízről egy kislány gondoskodott, aki korsóban hordta az innivalót. A cséplést kézi erővel, majd később géppel végezték.
Töltl János kérdésünkre elmondta, az asszonyok a program előtti napokban az aratásokon még dolgozott idősek segítségével gyakorolták a marokszedést.
A munka után, akárcsak a régi falusi életben, következett a megérdemelt vidámság és pihenés. A helyi fiatalokból szerveződött színjátszó csoport tagjai a Lónak vélt menyasszony című vásári komédiát mutatták be. A színjátszó csoport közel egy évtizede működik. A darabot betanította Töltl János. A felnőttek este aratóbálra gyűltek össze az iskola tornatermében. A tánc előtt a szervezők aratólevest szolgáltak fel vacsorára, amelyet helyi recept alapján csülökből, kolbászból, káposztából és tarhonyából készítettek, majd az est folyamán mindenki kóstolhatott Nándi sült kolbászából is.
Leave a Reply