A 70. Bányásznap tiszteletére nyitotta meg Baranyai Ferenc képzőművész, egykori csingervölgyi vájáriskolás kiállítását Padné Szabó Mária nyugalmazott középiskolai tanár szeptember 4-én, a csingervölgyi közösségi házban. A vendégeket Gerencsér Hilda, a városrész önkormányzati képviselője, a Csingervölgyért Egyesület elnöke köszöntötte. Az alkotó is a civil szervezet tagja.
Padné Szabó Mária megnyitó beszédében szólt a bányászat történetéről is.
Elmondta, hogy Ajka-Csingervölgyben 1865-ben találtak barnakőszenet és 1873-tól 2004-ig tartott a kitermelés.
A bányásznapot 1951-től tartjuk meg szeptember első vasárnapján. Az ünnep azért jelent sokat a város lakosságának, mert a bányászat tette Ajkát ipari központtá, ez hozta ide a környék üveghutáit, hogy létrejöhessen az üveggyár, a szén miatt haladt erre a vasút, épült meg az erőmű és a többi ipari létesítmény.
– A bánya szene adta az energiát, de fordítva is gondolkodhatnánk. A bányászok energiája, kitartó munkája, emberfeletti erőfeszítése adta nekünk a szenet. Az itt élők tudják hitelesen bizonyítani, hogy a bánya a bányászoktól lesz az, ami a munkahelyen túl egy speciális, tipikus életmódot és életszemléletet is jelent. Feltétel nélküli bizalmat, segítséget, összefogást jóban és bajban, föld alatt és föld felett egyaránt – fogalmazta meg Padné Szabó Mária.
– A bánya, főleg a mélyművelésű, pedig a misztikum világa. Sötét és meleg, nyirkos és huzatos, statikus, és mégis mozog, néha mintha a szellemek járnák. Éppen ezért szeretik a művészek ezt a témát. De hitelesen csak azok tudják ábrázolni, akik maguk is megtapasztalták, hogy milyen szorongató érzés lefelé haladni, és mekkora megkönnyebbülés a műszak végén meglátni a napvilágot – folytatta a felvezetést a nyugalmazott pedagógus.
A kiállító, Baranyai Ferenc, megértette a bányásztársak gondolatát, nyelvezetét, köztük és velük élt, ezért befogadták. A bányászok között vált művésszé is. Rendkívül sokoldalú, tagja volt a neves bányászkórusnak, a foci- és kézilabdacsapatnak, verset mondott és zenélt a rendezvényeken. Ő maga ma is szeretettel emlékezik a vájáriskolás évekre.
– Legénykorom legszebb emlékei fűződnek életemnek ehhez a korszákhoz – válaszolta kérdésünkre az alkotó. – A bentlakásos iskolában megtanultunk alkalmazkodni, egymásért küzdeni, elsajátítottuk az emberséget, a kitartást, a keménységet. Kiváló tanáraink voltak, akik odafigyeltek ránk a bánya mélyén és azon kívül is. Ott lettem ember igazán – osztotta meg a művész.
A közösségi házban kiállított alkotások egy része portré. A frontbányász és a Bánat ellenpontjaként megjelenik a Sittes kaja és A műszak vége című munkák sejtelmesen finom humora is.
Baranyai Ferenc a bányászokról készült munkáinak összefoglalója az In memoriam bányászat című munka, amit a bányászat emlékezetére készített.
A bányák már bezártak, de a bányásznap nem csupán a múltba tekintés. A bányászat alapozta meg Ajka fejlődését, azt a várost, amelyben ma élünk. A bányászok által képviselt értékek, mint az összefogás, egymás megbecsülése és segítése, a kitartás, a bátorság, a szorgalom minden emberi közösség alapja.
Leave a Reply