A mézet őseink az arannyal tartották egyenértékűnek. A korabeli leírásokban olvashatjuk, hogy az uralkodók, ha egymást megajándékozták, mézes lepénnyel is kedveskedtek a másiknak. Pitagorasz, a matematikus, például nem állatokat áldozott, hogy kifejezze Isten iránti tiszteletét, hanem mézes lepényből vágott ki állatfigurákat. Régen a mézfogyasztás az ünnep része volt.
Azt elképzelhetetlennek tartották, hogy a hétköznapokon is az asztalra kerüljön. Drótos Gyöngyi, a zalaszántói Mézeskalács Múzeum tulajdonosa a Patakparti óvodában tartott készítéssel egybekötött előadást november 18-án. A programon részt vettek óvónők és a városból is fogadtak érdeklődőket.
Drótos Gyöngyi elmondta, a mézeskalács készítés onnan ered, hogy lefolyt a természetben levő méz a magvakra. Megtalálták és fogyasztották. Debrecenben egy időben mézeskalácsos céh is alakult. Az 1980-as években azt tartották, hogy a mézeskalács giccs, és egy időre elfeledetté vált. Később szerencsére ismét felfedezték. Fontossá vált a hagyományok ápolása, amellyel az összetartozásunkat fejezzük ki.
A mézeskalács figurák és a díszítés jelentéssel bír, amely szintén a múltunkba gyökerezik. A leggyakoribban a huszár, a baba, a tükrös szív. A huszár tradícionálisan magyar dolog, még a múzeumba érkező külföldiek is azonnal felismerik és magyarul nevezik meg. A huszár jelentése erős, sikeres férfi, akire felnéz a környezete. A baba a termékenység jelképe. A szív a szeretetet, a szerelmet jelenti.
A mézeskalácsot régen a búcsúban árusítottak. A kisfiúkat huszárral lepték meg, amely jókívánság is volt. Ajándékozója azt kívánta a fiúcskának, hogy nőljön fel, legyen sikeres, erős, nézzenek fel rá. A babát a kislányok kapták, hogy legyen belőlük egészséges felnőtt, találják meg a párjukat, váljanak édesanyákká. Az udvarlásnak is az eszköze volt. A fiatalok bálban voltak, ha a fiú szeretett volna komolyabb kapcsolatot, először babát, majd szívet adott a lánynak. A szívet kislánynak és kisfiúnak is adhatták, mert azzal a szeretetüket fejezték ki. A tükrös szív annak a jelképe, hogy aki kapja és belenéz, a másik szívében levőnek látja magát.
Régen a karácsonyfa elmaradhatatlan dísze volt a mézeskalács. A fa feldíszítése egy imával ért fel. Ki lehetett olvasni abból az egész család életét. A csillag a fa tetején Istent jelentette. A fán lógó csillagok a családban levő lelkek jelképei voltak. A ló az anyagi biztonság szimbóluma, legyen meg a családnak, ami szükséges. Az angyal a segítség, a védelem, az őrzés, legyen aki odafigyel fentről. A szív a szeretet, szerelem, megértés. A házikó a világ közepe, a családi biztonság erősítése, a baba a termékenység szimbóluma. A harang Isten figyelme, közvetítés az ég és föld között. A karácsonyfán a mézeskalács gyűrű a végtelen, az összetartozás.
A természetet is megjelenítették a szent ünnepen a természetközelben élők. A gömb a karácsonyfán a december 21-ei napforduló jelképe, amely azért volt fontos, mert már ők is tudták, addig lesz élet a Földön, amíg süt ránk a nap. A nap a férfi, a hold a női energiát jelentette.
Drótos Gyöngyi hozzátette, a figurákat ütőfával készítették. A fát a mézes bábosok faragták ki maguknak nagy odafigyeléssel és pontossággal. A fába egy domborművet faragtak, majd abba tették bele a tésztát. Az alapanyagok minősége is fontos, valamint a sütés és díszítés is tudást, odafigyelést igényel.
Drótos Gyöngyi a receptet is megosztotta az érdeklődőkkel.
Hozzávalók: 50 dkg méz, 12 dkg margarin, fél csomag őrölt fahéj, másfél teáskanál szódabikarbóna, 4 tojás sárgája, 70-80 dkg liszt, 25 dkg porcukor.
Az elkészítés módja: a mézet langyosítjuk, belekeverjük habverővel a kockára vágott margarint, a fahéjat, a szódabikarbónát, a porcukrot, ha kihűlt a tojást és a lisztet. Összenyomkodjuk, egy éjszakát pihentetjük. Másnap átgyúrjuk, egy órát pihentetjük, majd 3-4 mm vastagságra nyújtjuk. Kiszaggatjuk, szilikonos sütőpapíron kávétejszínnel átkenjük, 180-190 fokon 7-8 perc alatt megsütjük.
Leave a Reply