A szivárvány jelképezheti a sokszínűséget, a szépséget, több ékszert is készítenek már ebben a színösszeállításban, de a szivárványszínű zászló a béke- és a melegmozgalom jelképévé vált. A rendszerváltás óta, illetve a Budapest Pride 25 éve alatt az idén először tűzték ki a zászlót az országban, ami az LMBTQ+ emberek egyenlőségét jelképezi. A fesztivált az idén is megtartják, de felvonulás nem lesz, természetesen a vírus miatt hozták meg ezt a döntést a szervezők. A másságot persze nem értékeljük egyformán, de attól még létezik – tehát kezdenünk kell vele valamit.
Az előzményekről fontos tudni, hogy Harvey Milk, aki az 1970-es években kormányzati vezető volt San Franciscoban, nyíltan vállalta nemi identitását, vagyis melegnek vallotta magát. A vezető fontosnak tartotta, hogy mindenki vállalja önmagát és lépéseket is tett érte. Megbízta Gilbert Bakert, hogy készítsen egy szivárványszínű zászlót, ami így a melegek jelképe lett. További érdekesség, hogy az eredeti zászló még nyolc színből állt és persze minden színnek volt jelentése: a rózsaszín a szexualitást, a piros a gyógyulást, a sárga a napfényt, a zöld a természetet, a kék a művészetet, az ibolya a szellemet, az indigó a harmóniát jelképezte. Méretét tekintve is óriási volt (30 x 60 láb, 1 láb kb. 30 cm-nek felel meg), ezért 30 önkéntes vett részt a készítésében. Az első zászlót 1978.06.25-én tűzték ki a Pride-on San Franciscoban. A zászló ma már hatsávos: a rózsaszín került le róla először, praktikus okokból, ugyanis nagyon sokba került a rózsasszín festék, majd az indigót is “mellőzték”, így lett a nyolc színből végül hat.
Magyarországon a fővárosban tűzték ki a zászlót a Főpolgármesteri Hivatal épületére, illetve Ferencvárosban is, ahol a polgármester még azt is bejelentette, hogy ősztől a meleg pároknak is jár a jegyescsomag. Néhány “nagyon erős fiú” a zászlót letépte és felgyújtotta (mi mást is tehettek volna, nem igaz?), ők bizonyára nem ismerik el az egyenlő jogokat és azzal sincsenek tisztában, hogy a nemi identitás genetikailag belénk van kódolva, vagyis e téren senkinek nincs választása. A véleményéhez persze mindenkinek joga van, nem muszáj másokat megérteni, de az embertársakat megalázni nem túl szerencsés, inkább sértő. Arról nem is beszélve, hogy aki másokat bánt, az önmagának árt, de ezt hiába is mondanánk, mivel valószínűleg meg se hallgatnák, ha mégis, akkor pedig nem értenék.
Egyre többen vagyunk azok, akiknek vannak meleg barátai, ismerősei és eszünkbe sem jut elítélni ezért a másikat. Az elfogadás sem túl erős pozíció, de ez a legkevesebb, amit megérdemelnek.
Hiába esik az eső, a nap már kisütött és a szivárvány jól látható.
Leave a Reply