A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Alsóőrsi Képzőművészeti Egyesület tagjainak kiállítását ajánlotta a művészetet kedvelő ajkaiak figyelmébe dr. László Péter művészettörténész május 11-én a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központban. A tagok közül Fenyvesi Julianna, Frank Szabó Sándor, Horváth Vera, Keskeny Ildikó, Kiss Attila, Kosztolányi Rózsa, Krassói Karolina, Nagy Ágota, Pitrók Éva, Romwalter Mária, Szesztai Attila és Zircher Márta mutatta be munkáit.
– Az itt kiállítottak mind olyan munkák, amelyek minősége vállalható – fogalmazta meg a művészettörténész. – Ma, amikor bárki kiállíthat, nincs kontroll, előzetes zsűrizés, nagy a veszély. A tárlat ugyanis egyfajta ízlésformálás is. A dilettánsok ezért nagy kárt tudnak okozni a kevésbé tájékozott látogatónál, mert ő azt mondja, ez az alkotás nem tetszik, de ha mások azt mondják, hogy jó, akkor biztos benne van a hiba, ő nem érett ahhoz, hogy megértse. Horváth Lajos tanítványainál nincs ilyen, a mester nagyon szigorú a válogatásnál, így biztos, hogy csak az arra alkalmas képek kerülnek a látogatók elé. Ő ugyanis a színvonalból nem enged. A modern művészetnél, az avantgárdnál nehezebben nyomon követhető az alkotó tudása, mint a figuratívnál. Még mindig akadnak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a modern művészettel meg lehet spórolni a technikai tudás elsajátítására szánt időt és energiát. Konok Tamás geometrikus képeket készít és egy korábbi beszélgetésben elárulta, hogy hetente rajzol arcot, kezet és olyant, amihez anatómiai tudás kell, ugyanis ez adja az ő stílusának az alapját is. Bernáth Aurél jó festő volt, amellett kiváló pedagógus is.
Veszprémben az 1960-as években amatőr festők munkáit nézte meg kiállítás előtt és azt mondta, jobbak, mint a hivatásosak. Az amatőr és a hivatásos soha nem volt kérdés a korábbi századokban. Művészet csak egy van és nem megosztható. Mindenkinek ugyanúgy birtokában kell, hogy legyen a szükséges tudás és képesség, ha csak azzal foglalkozik és abból él és akkor is, ha hobbiként csinálja. Az amatőr és hivatásos szétválasztás akkor került előtérbe, amikor a múlt század közepétől a hivatásosok számíthattak állami megrendelésre azért, hogy biztosítva legyen a megélhetésük. Művészeti alaptagság nélkül komolyabb kiállításokon se vehetett részt az alkotó.
A reneszánsz korában a kézművesség mesterség volt és nem a festeni tudásnál kezdődött, hanem a festék előállításánál, a fatábla, később a festővászon előkészítésénél. Ezeket a titkokat a mesterek úgy őrizték, hogy tanítványaiknak sem adták át. Mester nélkül akkor nem boldogult az ifjú. Tiziano tanítványává fogadta a 12 éves Tintorettot, majd miután felismerte a benne rejlő tehetséget, rövid idő múlva elküldte. Ez akkor a pályája végét is jelenthette volna, de ő 20 évesen – nyilván más mentortól kapva támogatást – visszatért mint festőművész. Tihanyban egy azóta már elhunyt fotóművész egy kiállítás megnyitója kapcsán azt mondta, felháborító, hogy bárki vehet fényképezőgépet és akár fotóművész is lehet. Furcsa ez a hozzáállás, ugyanis festéket is vehet bárki, mégis nagyon kevesen lesznek festőművészek. Ez nem is az iskolai végzettségtől függ. Latinovits Zoltán is építészmérnök volt, mégis amit a művészet terén tett, az profizmusra vall.
Az, hogy ma már a festészet kellékei mindenki számára elérhetőek, a szakkörökön, egyesületekben a tudást is elsajátíthatják az ahhoz kedvet érzők, sokak életét tette szebbé. Sokan kiteljesednek a festészetben és ha bemutatják az alkotásaikat, másoknak is örömöt okoznak. Aki azt mondja, magának fest, a saját örömére, még ő is szeretné, hogy nagyobb közönség előtt bemutatkozhasson. Nem elég a képet kiállítani, az is fontos, hogy legalább az alkotáson keresztül találkozzon a festő és a befogadó, legyen olyan a hangulat, amelyben megnyílik a kép.
A kiállítás május 26-ig látogatható.
Leave a Reply