Grecsó Krisztián József Attila-díjas író, költő volt a vendége az Országos Könyvtári Napok keretében megrendezett író-olvasó találkozónak a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében október 7-én. A kortárs irodalmi est moderátoraként az ajkai származású Pávlicz Adrienn irodalomterapeutát, magyartanárt hallhatta a népes közönség.
A beszélgetésből sok minden világossá vált a hallgatóság számára. Grecsó Krisztián katolikus, magyar paraszti családból származik. A hite, a merészsége, a szabadság utáni vágya és az őszintesége vitathatatlan. Ezen tulajdonságok és értékek mentén éli a mindennapjait és ugyanezek mentén teszi a dolgát az irodalmi pályáján is. Immár harmadszor köszönthettük őt Ajkán. Ismertségét, illetve elismertségét a szinte zsúfolásig megtelt terem, az őt fogadó taps és a beszélgetést övező tiszteletteljes figyelem is bizonyította. Szó esett kegyelemről, apaságról, de beszélt a hamarosan megjelenő novelláskötetéről és a debütáló Pici Szív Tánczenekarról is.
Az író gyermekkorában kezdte a mestersége gyakorlását, amihez időben megkapta tanáraitól azt a segítséget, ami által szorgalmasan dolgozott a megvalósításon és nem szegték kedvét a kezdeti kudarcok sem. Pártfogolja a fiatalokban a határokat átlépő bátorságot, hiszen kamaszként éppen ennek a korszaka van. Önmagát említette példaként, amikor is beszerezte már harmadszorra az igazgatói figyelmeztetőjét egy felfeszített zongora miatt. (Igaz, hogy zongorázni még nem tudott, de ugyan mi akadálya lehetett annak, hogy dalt írjon?) Nosztalgiával gondolt vissza arra is, amikor „hályogkovács” módjára, egyetlen színdarab „végigküzdése” után írt egyet ő is, vagy akár egy evangéliumot is a Bibliához.
1996-ban jelent meg az első verseskötete (“Vízjelek a honvágyról”), amiből alig néhány példány fogyott. Mestere Kemény István (1961) író, költő volt, aki által később megismerkedett Erdélyi Zsuzsanna (1921-2015) etnográfus és Sinka István (1897-1969) költészetével. (Sinka Istvánról érdekességként elmondta, hogy már négy évesen verseket írt a mezőn, ahol nyáron dolgozott. Munkájáért egy birkát kapott, amit hazafelé egyszerűen elcserélt egy Petőfi kötetre.)
Áttörés a közönségdíjas regénnyel
Írói pályájának meghatározó regényéről, a „Vera” című könyv megszületésének előzményeiről, több fontos mondanivalója is volt a művésznek.
Két nagy olvasmányélménye vezette a Libri irodalmi közönségdíjas kötetének megírása felé. Hatással volt rá Szabó Magda (1917-2007) író, akinek munkái az angolszász irodalmi hagyomány felé közelítenek: a karakterek érdeklik és a karakterek egymáshoz való viszonya. (Érdekességként elmondta az író, hogy szomszédja Gergely Ágnes (1933) költő, író. Szabó Magda: „Az ajtó” című könyvének szereplője: Emerenc, Gergely Ágnes bejárónője volt.)
A másik meghatározó élménye és munkája: Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” adaptációja volt. A történetben bemutatott világképet, barátságot és becsületet szerette volna megírni egy lány szemszögéből. A gyerekkornak azt a gyönyörű hitét, hogy a világ megismerhető és lehet róla érvényes kijelentéseket tenni. Ennek az elvesztését, az elvesztésének a traumáját, amikor rájövünk arra, hogy csak a saját hitünkbe, tapasztalatainkba bízhatunk.
Az irodalmi szakma is vitatkozik arról, hogy ifjúsági regényről van-e szó a „Vera” esetében. Írójának határozott véleménye szerint attól még nem ifjúsági regény, hogy a főszereplője egy tizenegy éves lány. A napjainkban gyakran használt kifejezés, a transzgenerációs trauma fedezhető fel benne. Arról szól, hogy egy kislány, aki bár az átlagosnál érettebb, a számára túl nagy érzelmet nem tudja kezelni, kizökken az élete és ezzel együtt a család élete is. Előkerülnek a titkok. A regény tétje az, hogy a lánynak fel kell nőnie az apja helyett. Az a nagy kulcsjelenet, hogy miután Verának egy életen át hazudtak, neki kell hazudnia. Neki kell hazudnia, mert meg kell védenie az apját.
A betegség
Grecsó Krisztián, mint azt oly sokan tudjuk, daganatos betegségen esett át. Ennek ténye és a témát övező tabu is szóba került a regény kapcsán. A mű megírását szakította félbe a betegsége, mivel egy éven át tartott a kezelés. A rendkívül nehéz időszak végén úgy érezte, nagy kegyelem, hogy visszatérhet az életbe, a regény pedig végre az olvasókhoz kerülhet. Azóta is sokféle visszajelzést kap róla. Örömmel fogadja, amikor az olvasó meglátja magát, vagy a saját életét a szöveg tükrében.
Az Onkológiai Intézet folyosóján azt látta, hogy az emberek az öltözködésükkel azon igyekeztek, nehogy felismerjék őket. Ő ellenben nem akarta szégyenként megélni, ami történt vele. Egy nagyon erősen katolikus családban nőtt fel, a hit a lételeme. Az öngyűlölet fázisában mindenét elveszítette, köztük a hitét is. Ekkor egy közeli barátja segített, a bakonybéli monostor perjele: találkozásuk alkalmával történt, hogy az öngyűlöletét el tudta engedni és megértette, hogy nem ő a hibás. A betegség feldolgozásának különböző fázisait kellett elvégeznie, ezután folytatta a versírást.
„Magamról többet”
Pályakezdő műfajához 23 év után tért vissza, ekkor jelent meg a „Magamról többet” című verseskötete. „Tudni kell időzíteni: március 11-én jelent meg a verseskötet és 16-án bezártak a könyvesboltok.” – jegyezte meg a költő, ironizálva a saját helyzetén, a beszélgetés során nem először. A verseskötetről megtudtuk, hogy annak gerincét két ciklus adja, melyek olyan élményeket dolgoznak fel, amik nagyon nehezen elmesélhetőek, mert mindaz, ami történik, közhely. Ami a lényeg, az az emberben belül történik. A Balázsolás ciklus egy krízisnek a feldolgozása: a számadás, a folyamatos leltározás, az önvád, az öngyűlölet különböző fázisai. A „Nyugatosok” első generációja: Kosztolányi Dezső (1885-1936), Babits Mihály (1883-1941) és Karinthy Frigyes (1887-1938) műveit olvasta ebben a nehéz időszakban, amikor még tabuk és szégyenkezés nélkül beszélhettek a súlyos betegségről.
A kötet Magamról többet versfüzérei pedig ugyanez a másik oldalon: amikor az ember szülővé válik. A gyerekkorunk tárnái elkezdenek fölnyílni és hirtelen egy nagy vizsgahelyzetben találjuk magunkat. Ez is egy óriási nagy önismereti megmérettetés. Ezek a belső történések verssel voltak megközelíthetők.
A magánélet egyensúlyáról
A vírushelyzetben az olvasókkal való találkozást hiányolta legfőképpen, ráadásul a könyvkiadás is leállt, a könyvesboltok bezártak. Otthonról dolgozik, miközben a kislányával is igyekszik foglalkozni. (Azt gondolom, sokan át tudjuk érezni ezt a helyzetet.) Az írás a családi élettel és a szerkesztői munkával nem egyeztethető össze könnyen. Éjszakánként írta a novellákat, amik jövő februárra fognak megjelenni kötetbe rendezve. Az írásokban a gyerekkor és a falu világa kerül elő, amit a kislányuknak is igyekeznek megmutatni. Emellett az „Élet és Irodalom” főszerkesztőjeként számos kéziratot olvas át és – hálátlan munka -, olykor vissza is utasít.
Pávlicz Adrienn az író élete felé terelte a beszélgetést és arra volt kíváncsi, hogy mennyire nehéz megtartania a határokat az olvasókkal szemben. A kérdés jogos, hiszen az író jelen van több fórumon és közösségi oldalon, a „Nők Lapjában” is olvashatják az írásait hétről hétre. Grecsó Krisztián válaszában az óvatosságra helyezte a hangsúlyt: igyekszik írásaiban inkább saját magát kiadni, mint a kislányát. Leginkább a lakókörnyezetében ismerik fel, ő pedig szívesen beszélget az emberekkel.
„Belefér egy pici szívbe”, avagy az élet különös rendező
Minden kisgyermekes, vagy kisgyermeket valaha nevelő szülő tudja, hogy a legjobb nyugtató módszer a kicsik számára az ölelés, a verselés, az éneklés. Ennél hatásosabb módszer nincs, igaz időigényes és egyszer csak kifogyunk belőle (még akkor is, ha történetesen írók vagy költők vagyunk). Ekkor a szülő megpróbálja saját szerzeményeivel szórakoztatni az apróságot – ami Grecsó Krisztián esetében sem történt másként. Szerencsére – és talán minden szülő szerencséjére – el kezdtek áradni belőle a költemények. A versek megzenésítéséhez partnereket is talált a Csík Zenekar néhány tagjának személyében, így megalakították a Pici Szív Tánczenekart. A közelgő Margó Fesztiválon (Budapest) lesz a hivatalos premierjük, ahova várják az „aprónépet”: az interaktív órában lesz táncház, rajzos foglalkoztató és éneklés is természetesen.
Leave a Reply