Hamu alatt izzik a parázs – szokták mondani azok, akik a látszólagos nyugalom, vagy változatlanság ellenére valami rosszat sejtenek. A legutóbbi fejlemények tükrében levélben kérdeztük Egyházi Andreát, a Pápai Tankerületi Központ vezetőjét, tud-e olyasmiről, ami esetleg az érettségik idejére kilátásba helyezett pedagógus sztrájkot vetítené előre.
Az igazgató asszony egyelőre nem tud ilyesmiről, vagyis az érettségire készülő, Ajkán tanuló diákok fellélegezhetnek (is, meg nem is). Megkönnyebbülhetnek azért, mert az érettségi bizottságok minden bizonnyal nem maradnak elnök nélkül, viszont – ami miatt nem kell, hogy boldogok legyenek – tovább folytatódik az egész magyar oktatási rendszer legatyásodása, az oktatóhiány növekedése és a most végzősök gyerekeinek statisztikailag mérhető, előre vetíthető elbutulása.
Szó se róla, Ajkán a középiskolások maroknyi csapata is úgy véli, hogy szomorú jövő előtt állnak és ez ellen néhányuk hajlandó is volt már tenni: demonstráltak rabszolga sorba taszított tanáraik mellett. Az utóbbi időben a jelek szerint viszont kialudni látszik a láng. Ritkulnak a pedagógus megmozdulások, sőt, van olyan iskola, ahol semmiféle látható jele nincs annak, hogy komolyan vennék az oktatás-kutatók és a jövőért aggódó pedagógusok, szülők vészjelzéseit, vagy szolidárisak lennének kirúgott tanártársaikkal. („Majd, ha engem ki akarnak rúgni… Kivívják a minket megillető jogokat mások…” – mintha hallanám a kifogásokat.)
Itt állunk ma. Csak remélni lehet, hogy a hamu alatt azért izzik még némi parázs.
L. S.
Leave a Reply