1 Comment

  1. Ajkán lakom, gyönyörű alakomat, szép csiszolt ruhámat itt készítik, erről mesélek a Bögrének és annak aki kíváncsi rám.

    Az Üvegpohár meséje

    Egy szép napon a konyhaszekrényben egymás mellé került a bögre és a csiszolt pohár. Amikor már egy ideje egymás mellett álltak, megszólalt a Bögre.
    – Szia, kivagy? –majd így folytatta– én a Bögre vagyok –mutatkozott be illedelmesen.
    – Engem Üvegpohárnak hívnak – mutatkozott be a pohár is – az én testembe finom italokat töltenek, velem koccintanak, ha ünnepel a család.
    – A korai nappal kelek, reggel én köszöntöm a családot – dicsekedett a Bögre – nem vagyok olyan díszes, mint Te, de testemben tárolom a finom reggeli tejecskét, teát vagy a kakaót.
    – Véletlenül kerültem most a konyhaszekrénybe – panaszkodott az Üvegpohár – a helyem a tálalószekrény vitrines részében van, hogy ha nem használnak, akkor is láthassák szépségemet. Persze nem akarlak ezzel megsérteni – folytatta mondandóját – Te is szépséges és hasznos vagy, de engem drágaságom, csillogásom miatt tartanak nagyobb becsben.
    – Miért Te olyan drága vagy? – kérdezte a Bögre
    – Drága bizony, mert születésem és csiszolt ruhám, mind- mind kézi munkával készül.
    – Az enyém is – mondta a Bögre majd így folytatta – van egy ötletem előbb Te mesélj magadról, később pedig, ha érdekel én is elmesélem születésem.
    – Jó – egyezet bele a javaslatba az Üvegpohár és már el is kezdte a meséjét.
    – Őseimet már az ókori emberek is ismerték. Testem szilárd formáját magas hőfokon megolvasztott kvarchomokból nyerem. Ahhoz hogy a szilárd homok megolvadjon, magas hőfokú kemencékre van szükség, amelyeket hutáknak hívnak. A hutában a homok az olvasztás alatt szinte folyóssá válik, és a hűtés alatt megszilárdul, ekkor kapom meg a végleges alakom. Persze az olvasztás és hűtés között még rengeteg utat járok végig. Az első szakaszban a homok elindul az olvasztó kádakhoz, majd bele is kerül. Ott megolvasztják, miután megolvadt és a folyékonnyá vált a köbli kezdő hatalmas pálcával merít egyet a folyékony anyagból.
    – Nem nagyon forró az anyag? – érdeklődött a Bögre – talán még a merítő ember kanala is elolvad.
    – Nem merítő ember Te buta! – mondta a pohár – Őt a szakma köbli kezdőnek hívja – de hagyd, hogy folytassam morgott egyet a pohár – Tehát, a köbli kezdő kiveszi a megolvadt és pirosan izzó folyékony üveget azután lóbálja, forgatja, táncoltatja, majd a fúvó kezébe adja.
    – Fúvó? Persze az egy nagy gép! –vetette közbe a Bögre.
    – Dehogy gép, dehogy gép –ingatta magát tiltakozva az Üvegpohár – ő egy ember, aki a megolvadt üveget a fúvópipán keresztül kehellyé alakítja.
    – Persze közben elégeti magát –szólt bele újra a Bögre.
    – Nagyon meleg van, néha persze el is égetik magukat, de általában a gyakorlott üvegfúvók már vigyáznak magukra – válaszolta az Üvegpohár – de folytatni szeretném.
    – A fúvó kezéből a szárhúzóhoz vándorol a fúvócső, aki kialakítja a lábamat – persze ilyenkor még nem tudok állni.
    – Fogalom zavarban vagyok – kiabált a Bögre – azt mondtad, hogy szárhúzás a következő folyamat, utána pedig azt, hogy láb – nem értem most szár vagy láb.
    – Nézz rám! Van rajtam egy szép nagy kehely abba töltik az italt. Amin a kehely áll az a szár vagy láb –mondta a pohár.
    – Na, akkor már tudsz is állni – mondta a Bögre.
    – De türelmetlen vagy, siettetsz és értetlenkedsz egyfolytában – mérgelődött az Üvegpohár. – Folytatnám, ha nem állítanál meg állandóan a mesélésben.
    – A szárhúzás után, következik a talpkészítő, ő alakítja ki a talpamat, amin állok. Persze a szárhoz és a talphoz is külön- külön merítenek, még egy kicsit a fortyogó folyékony üvegből. A talpamat, hogy formás legyen, faformába teszik, és ott alakítják, szépítgetik. Ilyenkor még forró vagyok és a szájam még zárva. Aki segít a számat kinyitni azt az embert a Pattintónak nevezik.
    – Pattintó? Milyen egy elnevezés ez? – kérdezte a Bögre
    – Na, most gyorsan elmondom a pattintás lényegét – mondta a pohár majd folytatta – Az alakom ilyenkor már kemény, és még a fúvócsövön log. A pattintás művelettel, le tudnak választani a csőről egy speciális eszközzel. A melegtől is meg kell szabadítani ebben a műveletben segítségemre, van a hűtő kampó, a Behordó személy, aki a hűtőszalagra rátesz, és amelyen utazok egy kicsit.
    – Itt már nincs annyira meleged? –kérdezte a Bögre.
    Az elején még melegem van, de minél távolabb kerülök a hutától annál kellemesebb a hőmérséklet és egyre jobban érzem magam. Utazok a hűtőszalagon, már megállok a saját lábamon, és pohár vagyok.
    – Már olyan csodálatosan csillogsz is, mint most? – kérdezte a Bögre.
    – Nem – válaszolta az Üvegpohár – az utazásom alatt, melyen több társammal veszek rész, jó szemű és fürge kezű asszonyok kiválogatják selejtes társaimat. Őket újra tűzbe teszik, és új lehetőséget kapnak, hogy pohárrá váljanak.
    – Szegény selejt poharak- sajnálkozott a Bögre.
    – Ne sajnáld őket, hiszen addig ismételhetik a születésüket, míg tökéletessé nem válnak – mondta a pohár majd folytatta a meséjét – A hűtőszalagon való utazás után, nagy ládákba kerülök, majd elvisznek arra a helyre ahol szép csillogó díszes ruhát kapok.
    – Hol van az a hely? – kérdezte a Bögre.
    – Azt a helyet üvegcsiszoló műhelynek nevezik – válaszolta az Üvegpohár.
    – Ott mit csinálnak? –faggatta tovább a Bögre, a poharat.
    – Ügyes kezű csiszolók művészi ruhát készítenek a kelyhemre – válaszolta a pohár.
    – Azt mondod, hogy csiszolás, csaknem a testeden végzik – hüledezett a Bögre.
    – De igen, ott a kehely testembe írnak, vésnek vagy marnak különböző csodaszép mintákat –válaszolta az üvegpohár.
    – Bizonyára ez nagyon fáj Neked – állapította meg a Bögre.
    – Kicsit fáj, de a szépségért bizony néha szenvedni kell – válaszolta az Üvegpohár.
    – Bizonyára Te sokat szenvedtél, hiszen olyan gyönyörűséges vagy – állapította meg a Bögre.
    – Nem szenvedtem olyan sokat és testvérkéim sem. Szívesen vettjük alá magunkat a művészi tehetségű, ügyes kezű csiszolóknak, mivel biztosak vagyunk abba, hogy az asztal díszeivé válunk –mondta az Üvegpohár és ezzel befejezte születésének történetét.
    – Nagyon érdekes volt, amit meséltél magadról – mondta a Bögre és nagyot ásított – most aludjunk egy nagyot és holnap én mesélek majd magamról. – Jó éjszakát – köszönt el és már álomra is hajtotta a fejét.
    – Jó éjszakát – suttogta az Üvegpohár és egy nagyot ásított, majd elaludt. Álmában a régi helyén a tálalószekrény vitrinében csillogott, majd csillogó kelyhében italokat kínált ünnepi asztalokon. Álmában megjelent új barátja a Bögre, akire rátekintve, súgva mondta neki – ugye nem felejtetted el, tartozol egy mesével, születésedről, amire nagyon kíváncsi vagyok.

    Ajka,2015. április 8. Bakonyiné Nyitrai Gizella

    Válasz

Leave a Reply