Vegyél egy családot, akik mindent együtt csinálnak. Adj hozzá „néhány” lóerőt, egy csipet száguldást és persze a sebesség szeretetét. Farkaséknál minden adott a fenti receptből. Ennek eredményeként fiaik már most az élre törnek, így gokartban és rallyban is egyre sikeresebbek. Persze a szülőknek se kell a szomszédba menni, ha adrenalinra vágynak. Rendhagyó családi riport autókról, utazásról, jégkorongról és szeretetről.
Farkas Tamás és Sidó Barbara érezhetően egy hullámhosszon vannak. Fél szavakból és mozdulatokból is értik, kiegészítik egymást, ez már a beszélgetés első pillanataiban nyilvánvalóvá vált számomra, amikor a család kertjében találkoztunk. Együtt navigálnak, mint társak az életben, irányítva a közös „szekeret” és vállalkozásaikat (Tamás autószerelő, Barbara fotós), de a versenypályán sem jelent problémát nekik, hogy közösen oldják meg a kihívásokat. Mindez abból adódik, hogy a pár együtt rallyzott korábban, ahol Tamás vezetett, Barbara pedig navigátorként segítette a céltudatos haladást. A közös időtöltésből pedig házasság lett. Nem csoda tehát, hogy fiaikat, Tomit (11) és Leventét (8) is magukba szippantotta a benzingőzös, kerékfüstölős világ, persze az is motiválja a srácokat, hogy szüleik minden célkitűzésüket támogatják és mögöttük állnak.
– Nem is volt kérdés, hogy az autósportot megmutatjuk a gyerekeknek, ha annyi idősek lesznek, viszont határozott álláspontunk, hogy nem szeretnénk versenysportolót csinálni belőlük, de ha az élet úgy hozza, akkor állunk elébe. Valljuk, hogy a sport addig jó és hasznos, amíg élvezik azt a fiúk, hiszen egészséget, tudást és egyfajta tartást ad, amit biztosan tudnak majd használni az élet más területén is, ezt kötelesek vagyunk támogatni, de azért elmondható, hogy a sikerek ellenére is inkább csak keressük a helyünket az autósportban. Rengeteg tőke és kapcsolat kell, hogy itt valaki előrébb léphessen – fogalmazott az édesapa, miután a fiúk csillogó szemmel mutatták meg az otthoni „gyűjteményüket”, amelyben a terepgokartnak és számítógépnek is helye van. (Utóbbinak is fontos szerep jut, de erről később – a szerk.)
Mint kiderült, a srácok néhány éve kezdtek komolyabban foglalkozni az autósporttal. Mindketten a gokart szerelmesei lettek, amint kipróbálták egy bérlés alkalmával. (A család kapcsolatrendszere is akkor kezdett kialakulni, így jutottak be a sportágba – a szerk.)
Levente szerint szuper, hogy lehet gyorsan menni, imádja a sebességet, célja, hogy akár a Forma 1–ig eljusson, Tomit a versengés szelleme hajtja, persze ő is szívesen nyomja a gázpedált, de a gokart helyett már a rallyt favorizálja inkább, így autóra váltott a közelmúltban, hogy szülei példáját követhesse.
A sikert mindkét fiú szerényen és a helyén kezeli, de kérdésemre lelkesen meséltek eredményeikről és az autós-világról.
Levente elárulta, hogy három éve kezdődött a gokart-szerelem nála. Akkor elektromos járgánnyal kergette a kilométereket a Magyar Bajnokság e-Bambini kategóriájában a Willisits Team csapatnál, két éve pedig már benzinessel gurul. 50 cm3-es a gokart, amely akár 70 km/h fölötti végsebességet is elérhet. Tavaly a rendkívül erős szlovák bajnokságot fölényesen, hat futamgyőzelemmel, végig az élen vezetve nyerte meg. Idén pedig a Magyar Országos Bajnokság első két fordulóján van túl, ahol az első és a második helyen végzett.
Tomi a MicroMax gokart kategóriában kezdte anno a versenyzést, ami Magyarországon a belépő szintet jelenti, 90 km/h fölötti végsebességgel és 125 cm3-es járgánnyal. Két évet gokartozott ezen a szinten, kipróbálta magát az osztrák és a szlovák bajnokságokban is. Tavaly a hazai bajnokságban a 7. helyet szerezte meg.
– A korom miatt egy elég költséges kategóriaváltásra lett volna szükség a gokartban, így inkább a rally felé kacsingattam és autóra váltottam, eddig két komolyabb versenyen tudtam indulni a 100 lóerős kocsival – fogalmazott Tomi. (Na és a dobogón végezni – a szerk.). Édesapja, Tamás hozzátette, hogy a rally, vagy a rallycross hosszútávon úgyis elérhetőbb célnak tűnik számukra, így örömmel fogadta fia elképzelését, hiszen itt van junior kategória is, ahol 11-12 éves kortól már lehet autóval versenyezni színvonalas, de biztonságos megmérettetéseken.
– Az edzéseket nem annyira könnyű megoldani, hiszen kéthetente megyünk Kecskemétre, lényegében az ország másik felébe, hogy pályán gyakorolhassunk, de ez családi program, így mindig élvezzük – mesélte Levente büszkén, aki kiemelte, hogy a verseny előtti napon szoktak még gyakorolni, vagy otthon a számítógép előtt.
Hát igen az e-sport teret hódít az autósportokban is, ez pedig nagy segítség a fiúknak, hiszen az online térben lévő versenyek is megkövetelik a gyors reakciót és a folyamatos koncentrációt, ami lehetővé teszi a tanulást és a fejlődést.
– Van itthon számítógépes szimulátorunk (kormány és pedál – a szerk.), szoktunk vele játszani. Persze ez nem ugyanaz, mint a pályán, de azért közelít hozzá, így jó kiegészítés a gyakorlásra – mutattak a fiúk az „e-járgány” irányába.
– Na és a családi pénztárcát sem terheli meg annyira, mint egy igazi verseny – szúrta közbe mosolyogva Barbara, aki egyetért férjével abban, hogy nem jó az, ha a srácok az egész napjukat a gép előtt töltik a levegő helyett, mert azt semmi sem pótolja, viszont az e-sporttal viszonylag hamar lehet magas színvonalra eljutni, így segíti a srácokat a felkészülésben.
– Az e-sportot inkább az őszi-téli szezonban használják a gyerekek, amikor pályán nem lehet menni. Ilyenkor tökéletesítik a tudásukat, de az év többi részében a számítógépnek kisebb jelentősége van számunkra. A fiúkkal együtt azt valljuk, hogy a szabadban lenni, a való életben sportolni mégiscsak az igazi. Ezt bizonyítja az is, hogy Levi és Tomika gyakran építenek pályát a kertben, terepbringáznak, mérik egymás idejét tizedekre, századokra, egymással versenyeznek. Mindenben a kihívást keresik – mesélte büszkén az édesapa, aztán a szó az Ajkai Óriásokra terelődött. A fiúk ugyanis lényegében a kezdetektől az ajkai jégkorongcsapatot erősítik. Tomi 6, Levi 4 éve hokizik.
– Volt egy ovis korcsolyázás, ahova nem szerettem volna elmenni először, majd az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy mégis megnézem, megtetszett és ott ragadtam. A tesónak ezek után nem is volt más választása, mint hogy jön, mert vittem – emlékezett vissza nevetve a jégkorongos kezdetekre Tomi. Hangsúlyozta, hogy ez egy szuper sportág, mi több segíti az autósportot is, hiszen oda is nagy szükség van a jó fizikumra, állóképességre. (A heti négy edzés és a hétvégi meccsek ezt bőven megalapozzák – a szerk.)
A két sportág sokat hozzáad a srácok koordinációs, kéz-láb, szem-kéz fejlesztéséhez a szülők szerint, így tényleg kiegészíti egymást. Ez igaz a versenyekre is, hiszen a hoki lényegében ősztől kora tavaszig megy, a gokart pedig főként az ellentétes szezonban, tehát tavasztól őszig, így a sportágak összehangolása is megoldható az esetek többségében némi logisztikával. Barbara és Tamás szerint ez a fajta „őrület” még belefér és kezelhető, de azért így is akadtak már emlékezetes helyzetek a család életében a srácok elhivatottságából és maximalizmusából adódóan.
Nevetve újságolták Barbaráék, hogy a közelmúltban a srácok ugyanazon a napon versenyeztek, két különböző pályán (Örkény és Kecskemét), tehát mit volt mit tenni, a család fele erre, a másik fele arra indult. De olyan is előfordult már velük, hogy Ausztriában voltak gokartversenyen, a mezőny lefújása után kocsiba pattantak, hogy a srácok odaérjenek Székesfehérvárra, mert aznap 2 órával később már ott kezdődött az Óriások edzése és szerettek volna részt venni rajta. (A fiúknak már lételemévé vált az autóban öltözködés, így mindössze 1 percet késtek).
Tomi és Levente sok szempontból szerencsések. A szüleik nagyon büszkék rájuk és mindent megtesznek azért, hogy a fiúk a legtöbbet nyújthassák magukból, de mindemellett élvezzék is, amit csinálnak, még akkor is, ha ez némi lemondással jár a család számára. Ám ehhez az is nagyban hozzájárul, hogy mindketten nagyon jól tanulnak, eredményesek az iskolában, így bőven marad idejük szeretett sportágaikra. Szorgalmasak, tudatosak, mindent beleadnak, akár a suliról, akár a gyakorlásról, vagy a versenyekről van szó, ez pedig úgy tűnik, hogy az élet minden területén sikerorientálttá teszi őket.
– Az iskolában is gyakran próbálok versengeni az iskolatársaimmal, néha el is felejtem, hogy tanulni járok oda – fogalmazott Tomi azzal a huncut mosollyal, ami csak a magabiztos embereknek van meg. Ebből is látszik, hogy a boldog, kiegyensúlyozott gyermek(ek) mögött mindig egy összetartó, erős kapcsolatokat fenntartó család áll, ahol nincs gátja a kiteljesedésnek, ahol mindig belefér egy kis humor és vidámság, mert ez nem akadálya a tiszteletnek és a szeretetnek.
A családi összhang Farkaséknál nagyon megvan, a beszélgetés alatt bebizonyosodott, hogy tényleg mindent igyekeznek együtt csinálni és megoldani, számukra ez nem teher, hanem a minőségi időtöltés egy formája. Persze lehet, hogy más ezt az életvitelt túl pörgősnek, hajtósnak érzi, nekik viszont így kerek a világ. A világ, amelyet szívesen megismernek vadkempingezős, autóban-alvós túrákon, empirikusan. De ez már egy másik történet…
Szántó Renáta
Leave a Reply