A nyugdíjas szakemberek szerint, aki akár egyszer is belekóstolt a bányászatba, az többé nem tud szabadulni tőle. Mindannyian úgy érzik, beszippantotta őket ez a hivatás. Vállalniuk kellett a veszélyeit is, de mindig összetartottak a bajban.
Megrendítően szép és bensőséges tiszteletadás övezte az idén elhunyt Bábics Gábor születésnapja alkalmából megrendezett összejövetelt, amit augusztus 30-án tartottak a Bányász Közösségi Ház körüli parkban. Az ünnepélyes megemlékezésen jelen volt a család, egykori munkatársak, barátok, ismerősök, akik szép számmal gyűltek össze ezen a délutánon. A szakember ezen a napon lett volna 79 éves.
Győr Sándor, a Bányászokért Alapítvány elnöke, méltatta Bábics Gábor tetteit, munkáját. Megtudtuk, hogy egyszerű ember volt, aki szeretettel bánt mindenkivel. A Jókai bányában dolgozott, sajnos a földalatti munka során több baleset érte, ezért a külszínen tevékenykedett tovább szakszervezeti vezetőként. A későbbiekben a veszprémi központban folytatta munkáját, majd korengedménnyel nyugdíjba vonult. Ezután több mint két évtizedig fogta össze a nyugdíjas bányász szakszervezetet. Szeretett harmonikázni, városi rendezvényeken is fellépett. A bányászat iránti elkötelezettségét fiára is átörökítette, aki édesapja nyomdokaiba lépve szintén ezt a nehéz hivatást választotta.
A műsorban a Borostyán Férfikar Petheő Balázsné vezényletével három bányászdalt énekelt, Osváth Imre bácsi pedig saját versével búcsúzott volt munkatársától. Blaskó Sándor, a Padragi Bányász Hagyományörző Kör és Herendi József, az Ajkai Bányász Nyugdíjas Alapszervezet képviseletében elültette az emlékfát. Zárásként a megjelentek közösen énekelték el a bányász himnuszt.
Leave a Reply