Folytatjuk kalandozásunkat Ajka köztéri szobrai között, ezúttal többek között Marton László szobraival ismerkedünk meg, de egy egészen sajátos technikával készült műalkotást is szemügyre veszünk, miközben egészen a vasútállomásig vezet az utunk.
A Zenit üzlet és a Horizont áruház közötti kis téren áll Marton László Négy évszak elnevezésű díszkútja. A tapolcai szobrászművész munkája az egyik legkedveltebb köztéri alkotás Ajkán, mely üde színfoltja a sétáló utcának. A Munkácsy Mihály-díjas, Magyarország Érdemes- és Kiváló Művésze, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett, Kossuth-díjas alkotó megnyerő bronzfejekkel jelenítette meg a négy évszakot, az arcokat mészkő oszlopra illesztette. A téren 1990 óta láthatják az erre járók a kutat.
A szobrászművész a budapesti képzőművészeti főiskolát 1952-ben végezte el Pátzay Pál és Ferenczy Béni tanítványaként. Utóbbitól nemcsak a klasszicista stílust, hanem a kubizmust és a szecessziót is megismeri. Alkotásai kezdettől fogva inkább a hagyományos figurális szobrászat tradíciójához, mintsem a progresszív irányzatokhoz kapcsolódnak. Az 1980-as évek elejétől mind nagyobb méretű, történelmi alakjait, mind zsánerszerű műveit az expresszivitás jegyeivel ruházza fel. Az újraalkotás és a rekonstruálás is szerepet kapott munkásságában, amelynek jelentős részét köztéri művei teszik ki. “A jó művészi produktum önmagáért beszél. Sugárzása van, lebilincsel, nehéz tőle megszabadulni”-írja ars poeticájában a szobrászművész.
Mi, itt Ajkán, három remek szobrát is megcsodálhatjuk, a második a Hild-parkban hirdeti a bányászok emberfeletti munkájának dicsőségét. 1985-ben avatták fel itt a monumentális alkotást, mely tevékenységük közben ábrázolja a heroikus munkát végző bányászokat. A tárnát a fából készült festett oszlopok jelképezik, az alakok bronzból készültek. 2004 óta, amikor kigördült a bányából az utolsó csille szén is, már nemcsak ezt a földdel folytatott küzdelmet jelképezi a szobor, hanem emléket állít egy letűnt mesterségnek is, mely Ajkát várossá emelte.
Egy pillanatra azonban kanyarodjunk vissza a Zenit sarokra, itt található Petrilla István Sgraffito című fali képe. A mű címe egyben a készítés technikája is, ez egy díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe. Ezáltal formákat, árnyékszerű alakokat lehet életre hívni, mint ahogy Petrilla István is tette, melyek az egész város nyüzsgő életét szimbolizálják. A reneszánsz mesterek is előszeretettel alkalmazták a technikát épületek díszítésére,hiszen maga a stílus a XVI. századi Olaszországban jött létre. Az ötvenes évek szocreáljával jött újra divatba nálunk a sok száz évvel ezelőtti technika, de a következő évtizedekben is népszerű homlokzatdíszítési eljárás maradt. Szerencsére Ajkán is látható egy ilyen, érdemes megnézni, ha erre járnak.
Ha a Hild-parkból folytatjuk utunkat, az Üveggyár előtt ismét Marton László egyik köztéri alkotása, az Üvegfúvók fogad bennünket. Szomorú aktualitása a szobornak, hogy napjainkra az egykor méltán híres ajkai üveggyártás emlékműve is egyben, hiszen az Ajka Kristályt 2014-ben a Magyar Értéktárba választották, napjainkban viszont már nem gyártanak üveget. A mesterség mozzanatait kiválóan ábrázoló szoborcsoport legfőbb erőssége, hogy olyan arcokat mintázott meg a szobrászművész, akik talán ma is köztünk járnak, ahogy mondani szokták a „fiúk a szomszéd házból”. A megnyerő bronz alakok közül bármelyik családtagunk lehetne, hiszen a mai városlakók az egykori bányászok, üvegfúvók leszármazottai többségükben. A szobrot állíttatta az Ajkai Üveggyár igazgatósága Ajka várossá nyilvánításának 25. évfordulóján.
A vasútállomás előtti kis téren Rieger Tibor Vízköpő című barátságos ivókútja található. Az alkotó szobrászatának anyaga a kő és bronz, esetenként a fa. Kisplasztikák alkotása mellett a 80-as évektől a monumentális, megbízásra készített, köztérre állított körplasztikák és középületeken elhelyezett domborművek váltak dominánssá munkásságában. Ajkára egy kő talapzaton álló kissé sarkos, de bájos kisfiút mintázott a művész, aki valóban vízköpésre csücsöríti száját, barátságos módon ivásra invitálja az arra járókat. Az idén 80 éves szobrászművész Kossuth-díjat kapott 2018-ban, többek között a népet nemzetté nemesítő lelkiség kifejezésére törekvő alkotóművészete, az igazságot, a jóságot és a szépséget különleges művészi látásmóddal ábrázoló műalkotásai elismeréseként. Mindezt láthatjuk az Alkotmány utcában is, álljanak meg egy rövid pihenőre a szobor mellett és csodálják meg.
V.H.A.
Leave a Reply