Kerékpárt nyert Dajka Levente az Ősök -bányász hősök elnevezésű országos pályázaton, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Nemzeti Levéltár hirdetett meg általános és középiskolás diákoknak.
A pályázati felhívást édesanyja fedezte fel az interneten. A Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola hetedikese elhatározta, hogy részt vesz benne.
A Dajka család több szálon kötődik a bányászathoz, a dédnagyapa az aknamélyítőknél dolgozott, a nagyapa Padragon a szerelőcsoportban, onnan vonult nyugállományba. A nagyszülő szívesen mesél az unokáknak arról, hogy mekkora összetartás jellemezte a bányász társadalmat, milyen volt a föld alatti munka, valamint miért köszöntik egymást úgy, hogy Jó szerencsét.
Levente, aki már többször részt vett a bányászati hagyományokat őrző és továbbadó Csingervölgyért Egyesület nyári táborában és a civil szervezet által kiírt alkotó pályázaton is nyert, elmondta, hogy büszke bányász hozzátartozóira. Az ágazat hozzájárult ahhoz, hogy Ajka gyorsan fejlődő várossá váljon.
Nagyapja már tudja, hogy ismét sikert ért el Levente, aki a jutalom kerékpárral megy majd hozzá látogatóba, ha jó idő lesz. Reméli, máskor is lesz lehetősége pályázni, ezzel ő is hozzájárulhat az ágazat hagyományainak és emlékének a fennmaradásához.
Az egy oldalas írásos anyag mellé fotókat is küldött, az ajkai bányász szoborról, valamint nagyapja máig őrzött bányász lámpájáról. A nyereményt Navracsics Tibor kormánybiztos adta át Leventének december 23-án.
Levente nyertes pályázata:
Nagyapám emlékei
Ajkán már csak a múlt a bányászat,így a nagyapámat kérdezem milyen is volt bányásznak lenni. A bányász életének jelentős részét a nap világtól elzártan , a föld mélyén töltötte.A föld alatt dolgozó bányászokra a csillogó érc bűvös hatást gyakorolt.Nagyapa is tudta, hogy a szén nagy kincs fekete aranynak is hívta . Elmesélte hogy Ajkán szinte majdnem minden családban volt bányász akkoriban nagyon biztos megélhetést tudott biztosítani az embereknek a bánya.
Az én nagyapám a bányában fejtő és szállítógépeket szerelte.Az ajkai szénbányák közül a Padragi bánya volt a legmélyebb.A leszállás előtt bánya ruhát,gumicsizmát és fejvédő sisakot vettek fel és magukkal kellett vinni még a bányászlámpát és egy készüléket,amely a veszélyes gáztól védte meg.
A Padragi bányában függőleges akna ami 300 méter mély volt, egy gép szállította le a bányászokat. Mindig Jószerencsét köszönéssel szálltak be a kasba.Nagyon nehéz volt a bányamunka a nehéz gépek mozgatása,szerelése.A bányaveszélyek az omlás a tűz és a vízbetörés.A bányászok vigyáztak egymásra , ha társuk bajba került akkor közösen segítették ki a veszélyből.A barátság ma is él köztük.
Ajka a szénnek köszönheti, hogy gyárak létesültek és 60 éve városi rangot kapott. A bányákat 15 éve bezárták nagyapámék most is ünneplik a bányász ünnepeket.
Szeptember első vasárnapja a Bányásznap ilyenkor megkoszorúzzák az emlékhelyeket, felveszik a bányász egyenruhákat, melyet arany fényű gombok díszítenek.
Koszorúzás után baráti beszélgetésre a Padragkúti Művelődési házban találkoznak.Nagyapám büszke , hogy bányász volt.Azt is elmesélte nekem ,hogy a bányászoknak van himnuszuk is amit én is hallhatok minden nap délután 2 órakor,mert az Ajka főterén lévő templom harangjátéka .
,,Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.”
Leave a Reply