Csak túlélni lehet a versenyt, nem megnyerni…

Fotó: család

Minden kisfiú titkon arra vágyik, hogy egyszer katona vagy akcióhős legyen belőle, aki a hidegben, a sárban, a legnehezebb akadályokat leküzdve is helyt áll és még őszintén tud mosolyogni is, hiszen a kihívás nem több számára, mint egy egyszerűbb tornagyakorlat. A filmek legalábbis ezt sugallják… A valóság azonban a többség számára mást hoz, de persze vannak pozitív kivételek, akik meg is valósítják a gyermekkori álmot.

Schenek Dániel például egy szerény, átlagos fiatal felnőtt benyomását kelti, közben meg kiderül, hogy két éve keresi immár az emberpróbáló helyzeteket, önként vállalja a megterhelő kihívásokat és még mosolyogni is van kedve utána. Logikusan tenné fel mindenki a kérdést, hogy vajon miért teszi mindezt? Mert „spártai” az elhivatottabb fajtából. Nem mellesleg pedig már a Közép-Kelet Európai Spartan Ultra verseny korosztályos bajnoka is, akivel az egyre ismertebbé váló versenyről beszélgettünk egy málnaszörp mellett. Ez az igazi G. I. Joe történet, nem a 007-es ügynök, James Bonddal.

THIS IS SPARTA!

Adott két dimenzió, amit elsőre talán nehéz összeilleszteni. Az egyikben ott egy jófejű kamasz, aki kéttannyelvű gimnáziumba jár, angolból már letette a középfokú nyelvvizsgát, németből pedig tervezi, sőt az első nyelvből a felsőfokra hajt. Tervei között természetes lépésnek tűnik a továbbtanulás, hiszen business marketinggel akar foglalkozni, ebből látszik, hogy határozott elképzelése van a jövőjéről. A tükör másik oldalán pedig van egy „életrevaló huncut jellem”, aki örömét leli abban, ha jó tinédzserhez méltón ellenkezhet az édesapjával és azt figyeli, mikor ugorhat bele az első pocsolyába, hogy összesározza magát csak a hecc kedvéért. Vagyis feszegeti a határait. Hogyan lesz ebből Spartan? A két kirakós a sport és a buli nevű darabkákkal válik eggyé, így innen indul a történet is.  (Dani édesapja, Schenek Tamás a TovaFutók SE triatlonszakosztályának vezetője, tehát lényegében családi az indíttatás a mozgást illetően, a bulit pedig nem is kell magyarázni egy középiskolás esetében).

Fotó: család

Honnan jött az ötlet, hogy kipróbáld a katonai kiképzéshez hasonlító Spartan Race-t?

– 2016 októberében voltam először ilyen versenyen az egyik haverommal. Igazából az ötletet az osztálytársam adta, mikor mutatott egy képet a neten, ahol spartanosok a sárban kúsztak. Itthon utánanéztem, hogy pontosan mi is ez valójában. Megtetszett, így jelentkeztünk is a soron következő megmérettetésre, Tokajra. Szóval gyors döntés volt és buliként fogtuk fel. Persze egyből a super kategóriát választottuk, ami 15 kilométer plusz még valamennyit jelentett (a spartan versenyeken sosem mondják meg a szervezők előre pontosan, hogy hány kilométeres távot kell teljesíteni – a szerk.). Mivel azelőtt is futottam, úgy gondoltam nem lesz probléma, de azért valljuk be más futni és más egy akadályokkal, sárral teli pályán végigmenni, ahol kúszni-mászni kell és nem tudod mire számíts. Mondhatni szerelem volt első tapasztalásra, ami azóta még komolyabbra fordult, pedig ott csak az volt a célom, hogy túléljem a versenyt.

Fotó: család

Úgy tűnik ez adta a pozitív löketet, hogy visszatérj, hiszen aki egyszer belekóstol az adrenalinba, az esélyesen a rabja lesz…

– Így is lehet fogalmazni. A legutóbbi, szlovákiai kaland már a nyolcadik versenyem volt, szóval magával ragadott ez a világ. Szeretném a későbbiekben is folytatni a spartant, mert úgy tűnik, itt tényleg lehetőség van a határaim megismerésére és kitolására. A pályán számos mozgást kell ötvözni, a kitartás nélkülözhetetlen, fejben pedig végig ott kell lennie az embernek, hiszen a cipelés, a mászás, vagy éppen a 7 C fokos folyóban/tóban az úszás rendesen igénybe veszi a testet. A holtpontról pedig csak akkor lehet továbblépni, ha sikerül kitűzi, hogy bizony végig fogom csinálni a versenyt, akárhány akadály jön is még szembe. Amúgy a spartanokat nem lehet megnyerni, csak túlélni.

Ahhoz képest neked sikerült az előbbi bravúr is, méghozzá nem is akárhogyan, hiszen negyven percet vertél a másodikra, pedig a táv sem volt leányálom a maga 50+ kilométerével…

– Az utolsó párszáz méterig arról sem volt fogalmam, hogy egyáltalán a tabella melyik felén állok, oldalról akkor jelezték apuék, hogy valahol az elején, de ők sem tudták még pontosan, így a végére még inkább belehúztam. A legnagyobb meglepetést a célban tapasztaltam, ahol a 12 óra 50 perces idővel még csak az én nevem került fel a kijelzőre a 17-18 éves korcsoportban, ami nyilvánvalóvá tette, hogy megnyertem, holott erről álmodni sem mertem volna.

Fotó: család

Nem semmi teljesítmény, főleg, hogy 69 akadályt és 3700 méteres szintemelkedést küzdöttél le. Úgy tűnik nem hiába kaptad meg nyári munkán a spártai becenevet.. Gondolom sokat készültél a megmérettetésre.

– Az a vicces, hogy nem annyira. Mivel hangulatember vagyok, ezért csak a konkrét versenyek előtt egy két hónappal állok neki edzeni, akkor is azt, amihez éppen kedvem van. Általában a kondizás, a street workout és a futás közül választok.

Ez nagyon úgy hangzik, mintha magányos harcos lennél, holott Ajkán vannak még spartanosok, azt hittem együtt készültök…

– Így van a TovaFutók SE-hez tartozik a spartanos csapat, ismerem is őket, néha velük is lemegyek, de többnyire valóban egyedül csinálom a magam által kitűzött feladatokat. A versenyekre viszont két osztálytársam is szokott jönni, így mindig van ismerős.

Fotó: Györkös

Mondtad, hogy komolyan gondolod a spartant, mi a következő célkitűzés, ha lehet ilyet kérdezni azok után, hogy csak túlélni szokás a versenyeket?

– A mostani győzelem mellé járt egy indulási „regisztrációs” kód a 2018. decemberi izlandi világbajnokságra, ahol hatalmas élmény lenne részt venni, hiszen az már nem hazai és nem is környező országbeli verseny, hanem annál egy magasabb fokozat, ahol ismét bizonyíthatnék elsősorban magamnak és természetesen képviselhetném Ajkát és az országot is. Viszont ide eljutni már kevésbé egyszerű, hiszen számos költséggel kell számolni az úton…

Remélhetőleg ezt az akadályt is sikerül legyőzni, hiszen kár lenne veszni hagyni egy ilyen lehetőséget.

Mi is az a Spartan Race?

A Spartan Race lényegében egy katonai (vagy előre kialakított) akadálypályán, katonai jellegű akadályokkal lebonyolított futóverseny, ahol az extrém körülményekkel (sár, víz, kosz, hideg) is meg kell küzdenie az indulóknak. Több kategória is létezik és nincs időkorlát. Azt mondják, hogy aki egyszer elkezdi és megérzi a Spartan életérzést, az garantált, hogy vissza fog térni újra és újra, hiszen megszállottságot okoz. A kemény akadályok leküzdése nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megterhelő lehet, ezért aki sikeresen túllép rajtuk, annak folyamatosan újabb adrenalin löketet adnak. Ezeken a versenyeken fiatalok és idősek egyaránt kipróbálhatják rátermettségüket és felismerhetik határaikat, érdekesség, hogy az amerikai megmérettetésen a testi fogyatékosok is képviselik magukat. Érdemes barátokkal indulni először, hiszen a verseny egy nagy buli is egyben..

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply