A torma gyakran csak húsvétkor jut eszünkbe, amikor egy finom sonka mellé ideális társítás. Pedig számos betegség megelőzésében segítségünkre lehet, mert jótékonyan hat az immunrendszerünkre.
A népi gyógyászatban fájós, reumás testrészekre helyezve alkalmazzák, de meghűlés ellen is segíthet, azonos mennyiségű mézzel elkeverve. Magas C-vitamin tartalma, és glükozid tartalma miatt is értékes. Csípősségét a benne található allilisotiocianát és a butiltiocianátnak köszönheti. Ezen kívül a gyökér szénhidrátokat, fehérjét, zsírt, kálciumot, káliumot, vitaminokat és néhány antibiotikus anyagot is tartalmaz.
A világ szinte minden részén ismerik ezt az aromás növényt. Készítenek belőle szószokat, savanyúságokat, köreteket. Fogyasztható önmagában, reszelve, ecettel, vagy éppen ízesítve más zöldségekkel és gyümölcsökkel. A céklás, almás torma kimondottan finom. Ezt, a keresztesvirágúak családjába tartozó évelő növényt sokan termesztik a kiskertjükben.
A torma igen ellenálló és kevés gondozást igénylő gyógy- és fűszernövény. Hagyományosan a betakarítása októberben és novemberben történik, de ha az időjárás engedi, egészen március elejéig szedhetünk a földben hagyott tormából. A legjobb, ha kiszedés után rögtön fel is dolgozzuk. A gyökérnek csak azt a részét mossuk és hámozzuk meg, amelyre éppen szükségünk van. Ezután reszeljük le, és azonnal használjuk fel, mivel az illóolajok hamar elpárolognak.
Aki már reszelt tormát, az tudja, ezt a műveletet nem úszhatja meg könny nélkül, mivel a légtérbe kerülő erős aromák még a legedzettebb férfiakat is „megríkatják”. Tapasztalt tormareszelők körében ennek enyhítésére többféle jótanács is kering. Hasonlóak, mint a vöröshagyma aprításánál, például tartsunk vizet a szánkban tormareszelésnél, vagy előtte rakjuk fagyasztóba a gyökeret, vagy csináljunk huzatot a konyhában. Bármelyiket is választjuk, megéri ez a kis kellemetlenség.
Ha ültetni szeretnénk a kertünkbe, néhány dologra érdemes odafigyelni. A torma igencsak helyigényes növény, így a kert olyan részébe ültessük, ahol nem veszi el a területet más zöldség-, vagy fűszernövénytől. Hatalmas zöld levelei akár 50-60 cm-re is megnőhetnek. Mivel egy viszonylag igénytelen növényről van szó, akár árnyékos helyen is képes megélni, de a legjobb minőséget csak napsütötte fekvésű helyről várhatjuk.
A tormát nem magról vetjük, hanem gyökérdugványról szaporítjuk tavasszal. Ehhez a legalkalmasabb a 25-30 cm hosszú, 5-10 mm átmérőjű, egészséges, egyenes, elágazástól mentes gyökér, amit a torma talpgyökeréről vágunk le.
A dugványvágásnál arra kell ügyelni, hogy annak alsó és felső része össze ne keveredjen, ezért a tapasztaltabbak azt tanácsolják, hogy az egyiket egyenesre a másikat ferdén vágjuk a gyökerek gyűjtésénél.
Többféleképpen ültethetjük, de leginkább az úgynevezett bakhátas telepítési mód terjedt el. Ehhez 30-40 cm magas bakhátat képezünk és ebbe függőlegesen vagy ferdén, ültetőfával rakjuk a dugványokat úgy, hogy 3-5 cm-re kerüljenek a föld felszíne alá. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy a gyökerek nem hatolnak mélyen a talajba és könnyű a kiszedésük. Kerüljük a közvetlen istállótrágyázást, mert hatására a gyökerek barnulhatnak, ráncosak lesznek. A levelek már hamar, a telepítés után 15-20 nappal megjelennek a növényen és legkorábban szeptemberben már szüretelhetjük is a friss kifejlett tormát.
Leave a Reply