„Fölcsaptam könyvtárosnak, ahol helybe hozták nekem a világot.” (Várkonyi Nándor)
Bölcskeiné Kocsis Zsuzsanna, aki 40 évig dolgozott a Városi Könyvtárban – az utolsó 14 évben a könyvtár és múzeumok vezetőjeként -, nemrégiben nyugállományba vonult. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele az irodalom szeretetéről, az olvasás és a könyvek fontosságáról.
– Hogyan szeretted meg az olvasást, az irodalmat?
– Falusi lány vagyok, 14 éves koromig Halimbán éltem. Az édesapám a padragi bányában volt vájár, az édesanyám a helyi (állami – a szerk.) zöldséges boltban dolgozott, de a kereskedőket már akkor sem fizették túl, így később betanított munkás lett a Videotonban. Nincs olyan gyermekkori emlékem, hogy bármelyikük is könyvből mesét olvasott volna nekem, vagy ő maga könyvet vett volna a kezébe. Mesélni persze meséltek, de leginkább a gyerekkorukról szóltak a történetek. Amikor már tudtam olvasni megjelentek otthon a könyvek is. A mesegyűjteményeket felváltották a Pöttyös és Csíkos, a Delfin és Sirály sorozatok, majd a Világirodalom Remekei, Jókai összes, és így tovább. Tudták, hogy szeretek olvasni, ezért minden alkalomra könyv volt az ajándék. Elvárták tőlem és az öcsémtől is a jó iskolai eredményeket. Mint minden falusi gyereknek, nekünk is voltak a házban, a kertben elvégzendő feladataink, de ha ezeket megcsináltuk, annyit olvashattunk, amennyit akartunk. Nem a szüleinktől kaptuk tehát az olvasás szeretetét, de lehetővé tették számunkra, hogy kedvünkre olvassunk.
– Mi volt a kedvenc meséd, versed?
– Az első kedvencem a Gőgös Gúnárból a Kesztyűmese volt, szerettem a Tücsök Tónit és az Öreg néne őzikéjét is. Kedvenc versem nincs, hogy is választhatnék egy verset? Nagyon szeretem Arany Jánost és József Attilát. Nincs kedvenc könyvem sem, 14 éves koromtól felírom, hogy mit olvastam. Több mint kétezer cím szerepel a listámon. Még egy „Top 50-et” sem tudnék összeállítani. Szenvedélyes olvasó vagyok, befejezetlen a napom, ha nem olvasással zárul.
– A te gyermek és fiatal korodban még kevesebb könyv és újság volt elérhető, mint most. Akkor te és a kortársaid mi alapján választottatok olvasmányt?
– Gyermekkoromban senki sem segített olvasmányaim kiválasztásában. Halimba akkor a Devecseri Járáshoz tartozott, így az ottani könyvtár üzemeltetett egy kis fiókkönyvtárat a kultúrotthonban. Beiratkoztam ugyan, de útmutatás nélkül nagyon elveszettnek éreztem magam. Olvastam, ami a kezembe akadt. Tizenévesen a legfontosabb a kortársak véleménye, ezért kölcsönadtuk egymásnak a könyveinket, utána pedig megbeszéltük, hogy melyik milyen volt. Már akkor is úgy hittem, hogy ami nekem tetszett, azt feltétlenül el kell olvasnia a többieknek is. Ma már saját könyvet senkinek sem adok kölcsön, mert könyvtárosként megtapasztaltam, hogy néha milyen nehéz visszaszerezni azt. A gimnáziumi évek tettek tudatos olvasóvá. A pápai Petőfi Gimnáziumban tanultam, orosz nyelvi tagozaton. Horváth Lajosné Teca néni volt a magyartanárom. Fantasztikus órákat tartott, és a kötelező olvasmányok mellett nagyon sok olvasnivalót ajánlott. Az ő hatására választottam később a magyar nyelv és irodalom szakot a főiskolán.
– Miért a könyvtáros hivatást választottad?
– A választott Várkonyi idézet a rövid válasz a kérdésre. Igazából unokanővérem ösztönzött, aki a Péti Nitrogénművek szakszervezeti könyvtárát vezette, 17 éves voltam, amikor nyári munkára hívott a könyvtárába. Ott ébredtem rá, hogy ezt a munkát nekem találták ki: szeretem a könyveket, szeretek olvasni, szeretem az embereket, szeretek velük könyvekről beszélgetni. A főiskolán hamar rájöttem, hogy sokkal többről van szó az olvasgatásnál. A könyvtárosként eltöltött negyven év alatt sohasem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam és nem a tanítást.
– Mit olvastak egykor és mit olvasnak ma a felnőttek?
– Mindig több szépirodalmat olvastak, mint ismeretterjesztő könyveket. A könyvtári állomány összetétele is ezt az arányt tükrözi. Ma még nagyobb a szakadék a két csoport között. Ismeretszerzésre, tanulásra inkább az internetet használjuk. Ma már kevesen keresnek könyvet barkácsolásról, kertészkedésről, főzésről vagy más hobbiról. Mindenről található videó az interneten. Az országos felmérések azt mutatják, hogy több nő olvas, mint férfi. A könyvtárunkba beiratkozott olvasók kétharmada nő. Ne vonjunk le téves következtetést, nem azért van így, mert a nőknek több szabadidejük van! Ma kevesebb klasszikus magyar irodalmat keresnek. Ennek egyik oka, hogy nagy a kiadói szabadság, ezért rengeteg külföldi szerző műve jelenik meg. A kortárs magyar irodalom is lendületet kapott. Sok fiatal, tehetséges író népszerű az olvasók körében. A kiadók sokat költenek reklámra. Az óriásplakátoktól a TV megjelenéseken át az internetig sok forrásból értesülünk a könyvújdonságokról. A reklám mennyisége azonban nem feltétlenül tükröz minőséget is. Mindig is voltak, és ma is vannak divatos szerzők és könyvek. Ezekről beszélnek az emberek, ezeket keresik a könyvtárban. Növelik az olvasási kedvet a filmes feldolgozások is.
– Mi a könyvtáros szerepe?
– Ő csak azokkal tud foglalkozni, azoknak tud segíteni, akik eljutnak a könyvtárba. Sok szülő íratja be a szinte csecsemőkorú gyermekét a Bogáncs gyermekkönyvtárba. A közös kölcsönzések, könyvlapozgatások, mesélések, társasjátékok olyan élményt jelentenek, amelyek meghatározzák a könyvvel, olvasással kapcsolatos későbbi életüket. Ezekből a gyerekekből nagy valószínűséggel olvasó felnőtt lesz. Az óvodáskorúakat nemcsak a szüleik hozzák el. Egyre több óvodai csoport is ellátogat a könyvtárba. Megismerkednek a könyvtárral, foglakozásokon vesznek részt különböző témákban. Az általános iskolákból az alsó tagozatosok járnak legtöbbet könyvtárba. Már „könyvtári osztályok” is alakultak, amik közösen és rendszeresen jönnek könyvet kölcsönözni. A legjobb motiváció, amikor az osztálytárs ajánl olvasnivalót. A gyermekkönyvtárnak lehetőséget kell teremtenie a gyerekek egyre kevesebb szabadidejének hasznos eltöltésére. Ezt a célt szolgálják az olvasópályázatok, vetélkedők, a személyes foglakozás, tanácsadás, és a könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, amelyek felejthetetlen élményt nyújtanak, hiszen találkozhatnak kedvenc olvasmányaik íróival.
– Ma már bárki adhat ki könyvet, bárki bármit írhat. Hogyan adtok útmutatást az olvasónak, arra nézvést, hogy hogyan különböztesse meg az értékest az értéktelentől?
– A könyvtár az olvasóinak azokkal a könyvekkel adja meg a választ, hogy mit őriz a polcokon, milyen könyveket vásárol. Ennek eldöntéséhez a könyvtárosoknak két alapvető dokumentum ad útmutatást. A kicsit fellengzős elnevezésű Küldetésnyilatkozat, és a Gyűjtőköri Szabályzat. Az első arról szól, hogy mik a céljai és feladatai a könyvtárnak: a lakossága részére az önképzés, tanulás, művelődés, kikapcsolódás és az informálódás lehetőségének biztosítása. A második tételesen rögzíti, hogy a felsorolt célok eléréséhez milyen típusú könyveket kell gyűjteni az egyes tudományterületekről, a magyar és a külföldi szépirodalomból. Az alapértékek megtartása mellett a gyűjtőkör változik, követi a város, a lakosság életének változásait: milyen szakmák szűntek meg, milyen újak jelentek meg, hogyan változott az oktatás, hogyan befolyásolják ezek a lakosság életét, érdeklődését, igényeit?
– Hogyan tudtok tanácsot adni az azt kérő olvasóknak?
– Az olvasók különböző elvárásokkal érkeznek a könyvtárba. Vannak, akik kész listával jönnek, mások szívesen keresgélnek önállóan. A könyvtáros szerepe itt leegyszerűsítve csupán adminisztratív. Az érdemi munka, a „valami jó könyvet szeretnék” kérésekkel kezdődik. Szakértelem, tájékozottság, türelem kell ahhoz, hogy megtaláljuk azt a bizonyos könyvet. Mit olvasott legutóbb, tetszett, ha igen, miért. Milyen téma érdekli, magyar legyen vagy külföldi, vékony, vastag, nagybetűs? Nem sorolom tovább. Az ajkai könyvtárosok többsége évtizedek óta dolgozik a pályán, sok olvasó van, aki évtizedek óta jár a könyvtárba, már-már baráti kapcsolat köti őket egymáshoz. Ilyenkor egyszerűbb a könyvajánlás, már a könyv megérkezésekor lehet tudni, kiket fog feltétlenül érdekelni az adott mű.
– Az internet mennyire módosította az olvasási szokásokat?
– Nem gondolom, hogy az internethasználat miatt olvasnának kevesebbet az emberek. Ott is olvasunk, fontos eszköze az információk megszerzésének, és azok széles körben való közzétételének. Talán ebben van az egyik nagy veszélye. Vajon megbízható forrásból származik-e, amit ott találunk? A világháló a könyvtári munkában is sokat segít. Arról nem szólok, hogy a belső munkákat, a kölcsönzést hogyan tette egyszerűbbé. Fontosabb azonban, hogy felhasználásával könnyebb elérni az olvasókat, hatékonyabb hírt adni az aktuális eseményekről, a rendezvényekről. Szinte korlátlan számban lehet könyveket is ajánlani. Erre szolgál a könyvtári honlap és facebook oldal, ahol az olvasó is tud kérdéseket feltenni, véleményt nyilvánítani. Szerencsére egyre többen élnek az olyan távhasználat nyújtotta lehetőségekkel is, mint a foglalás, vagy a hosszabbítás. Az ajkaiak büszkék lehetnek könyvtárukra. Szellemében korszerű, a gyűjtemény kiváló, minden olyan szolgáltatást elérhetővé tesz, mint amilyenekhez a nagyvárosban élők hozzájutnak. A legfontosabb: magasan képzett, elhivatott szakemberek működtetik. Hálás vagyok az életnek azért, hogy a csapathoz tartozhattam.
Leave a Reply