Az Emlékkönyv a magyar bauxitbányászatról című könyvét mutatta be a szerkesztő, Varga József gyémánt okleveles bányagépészmérnök, az ALUTRÖSZT volt bányászati igazgatója szeptember közepén, Halimbán a művelődési házban.
A rendezvényen a bauxitbányában dolgozott ajkaiak közül többen részt vettek. Az idén 100 éve fedezték fel a bauxitot előbb Gánton, majd Halimbán. A szerkesztő a kötetet ismertetve elmondta, hogy egy évszázad a bányászatban rövid idő. Az aranyat, ezüstöt, rézérceket ezer éve bányásszák. Az iparág csaknem egyidős a mezőgazdasággal, hiszen a földművelés számára a szerszámok, eszközök alapanyagát a bányászat biztosította, amelynek fejlődése a felsőoktatásra is hatást gyakorolt, ugyanis 1735-ben Selmecbányán megkezdődött a bányászati felsőoktatás.
A társadalombiztosítás rendszerének alapja abányabalesetet szenvedettek és hozzátartozóik megsegítésére a XV. században saját adakozással létrehozott bányász-társláda intézménye.
A bauxit felfedezése 1920-ban Gánton Balás Jenő és Halimbán Zalatnay Stürmer József nevéhez fűződik. A bauxit bányászat 1926-ban Gánton kezdődött és az 1930-as években már az évi 500 ezer tonna termeléssel a világ második bauxittermelő országa lettünk. A technikai fejlődésnek köszönhetően a munkavégzés egyre könnyebbé és kevésbé veszélyessé vált, de a bányászokra jellemző fegyelmezett munkavégzés, az emberi egymásra utaltságból eredő összefogás, az egymásért érzett felelősség társadalom formáló erővé vált.
Veszprém megyében a Nyirád Izamajor I – II, a Darvastó, Dültnyires és Deáki bányák – a halimba térségben a Határvölgy-Szárhegy, Félix, Nyireskút, Cseres, Malomvölgy és Halimba II, III, Halimba délnyugat bányákban folyt a termelés.
A területek közül a világméretekben is élen járt az évente 1 millió tonna termelési kapacitású Halimba II.
A Nyirád térségében alkalmazott aktív víznivó süllyesztés módszer világméretekben is új volt, az eljárás kezdeményezője, Pohl Károly az ALUTERV vezetője 1975-ben Állami díjban részesült. A Minisztertanács 1989 áprilisában döntést hozott, hogy Nyirád térségében befejezik a tevékenységet.
A döntés szerint 1990. június 30-ával a termelést abba kellett hagyni, és a bányák kitakarítását, valamint a vízemelést 1990. december 31-ig be kellett fejezni. Ki kellett dolgozni az ezzel járó gazdasági, foglalkoztatási és ökológiai problémák kezelésének tervét is.
A privatizációt követően megszűntek a bauxit és timföld szállítására vonatkozó nemzetközi szerződések, ezért a termelés lényegesen lecsökkent, majd a 2010-es ajkai vörösiszap katasztrófát követően megszűnt, 2013-ban bezárták a Halimba II DNY utolsó bauxitbányát.
Leave a Reply