A székelykeresztúri Kádár-Dombi Péter agyagművész és a csíkszeredai Csata Jenő festőművész kiállításának megnyitójára várták az érdeklődőket június 14-én a művelődési központ kiállítótermébe.
Bábics Valéria igazgató ezúttal is szép verssel készült, Kányádi Sándor: Előhang című költeményét szavalta el. Az Ajka-Padragkút Táncegyüttes Ramasz László művészeti vezető irányításával pezsdítette fel a hangulatot, akik mezőségi magyarpalatkai zenészeknek állítottak emléket műsorukkal. Rédling Nikoletta arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy Joó Dénesnek, Jakab Csabának és Péter Gabriellának már sajnos haza kellett utazniuk – mindannyian Erdélyből érkeztek és az Ajkai Képzőművészeti Egyesület Balatonszepezdi Nemzetközi Alkotótáborának részvevői.
Csabai Tibor grafikusművész, az Ajkai Grafikai Műhely művészeti vezetője nyitotta meg a tárlatot, aki részletes és alapos tájékoztatást nyújtott a kiállított művekről. Elmondhatjuk, hogy míg Kádár Dombi Péter a szobraival térben, életképekben formázza meg a hagyományőrző falu emberét, mesterségét, addig Csata Jenő ugyanezt teszi: a rajz, az ecset segítségével lenyomatot készít a hagyományos város- és faluképről, a természeti tájról. Így egészíti ki egymást a szobrász és a festőművész. Nem öncélúan, saját kedvtelésükre hozzák létre alkotásaikat, hanem nemzetük és szülőföldjük iránti olthatatlan szeretetből és persze a műélvező gyönyörködtetésére. A képek és a szobrok között sétálva megelevenedik a történelmi tündérkert – ahogy régen nevezték Erdélyt -, a Székelyföld, a Kárpátok havasainak természeti szépsége és a székelység mindennapi élete, ünnepei, munkája, boldogsága, gyötrelmei, életrevalósága.
Csata Jenő festőművész képeit többféle technika és anyaghasználat jellemzi, de a technikák variálása is megjelenik alkotásaiban. Leggyakrabban a pasztellt használja, mert ez áll legközelebb a lelkületéhez. A székely faluközösségeken belüli hagyományos építészeti örökség mulandóságát látva a saját művészi eszközeivel próbálja azt megmenteni a végleges pusztulástól. Képei derűsek, napfényesek, hangulatosak. Tudatosan szerkeszti alkotásait, a tájat, a faluképet saját szépségével, bájával mutatja meg, miután lelkének finom rezdüléseit is belevitte az ecsetvonásokkal. Tehetséggel bánik a színekkel, a vonalakkal: egymásba simuló, összekapcsolódó színek szárnyán suhan végig a falvak utcáin, megelevenednek a jellegzetes homlokzatok, kinyílnak a zsalugáterek – mi ez, ha nem a festészet szívközeli varázsa? A látott és érzékelt világról kollázsokat is láthatunk, ami már elvontabb.
Kádár Dombi Péter agyagszobrai szinte mesélnek. Dialógust kezdeményeznek, továbbgondoljuk a megjelenített karaktereket. Elvisz bennünket egy sajátos világba, ami humoros, keserédes, vagy éppen groteszk. Emberszeretetét, vidámságát átruházza az alkotásaira: az arcokat többnyire mosolygósra formázza. Bátran nevezhetjük portré karikatúra szobrásznak, ugyanakkor az is bizonyossá válik számunkra, hogy tehetségesen formázza a követ, a fát, s ezek a munkák egyértelműen a stílusváltás jegyében születtek.
Valahányszor kapcsolatba kerülünk a műalkotásokkal, útra kelünk egy másik dimenzióba. A találkozás kimozdít bennünket a mindennapok egyhangúságából, megszínesíti hétköznapjainkat, felszabadít. Ma még inkább igaz ez, hiszen egy olyan világba csöppenünk, amely a természeti szépségével, emberi tartásával, hagyományaival, élni akarásával helyben is, de az anyaországban is példát mutat.
A kiállítás megtekinthető június 29-ig, naponta 9-17 óráig, szombaton 9-15 óráig.
A kiállító művészekről:
Csata Jenő festőművész Csíkszeredáról érkezett, 1963-ban született Gyergyócsomafalván. Az építészeti szakközépiskolát Csíkszeredában végezte el, munkásként dolgozott Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában. A rendszerváltozás után elvégezte a Hargita Megyei Művészeti Népiskola Jánosi Antal vezette rajz szakát. Barátaival közösen megalapították gymesfelsőloki Lépések Színekben és Formákban a Művészetért Alapítványt, amely Tímár Károly elnök korai halála miatt megszűnt, de tagjai továbbra is közösen állítanak ki. 2000. óta kizárólag a képzőművészetnek szenteli életét, Csíkszeredában él és alkot, egyéni és társas kiállítások részvevője.
Kádár Dombi Péter rendszeres részvevője az Ajkai Képzőművészeti Egyesület táborainak és számos tárlatnak. 1955. január 22-én született Homoródszentmártonban. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát Székelyudvarhelyen, míg a tanári főiskolát Marosvásárhelyen végezte. A diploma megszerzése után egy évig csángóföldön, majd Csíkszentmihályon tanított, 14 évig pedig a korondi iskolában oktatott. 1996-ban települt családjával Székelykeresztúrra, Ajka testvérvárosába, ahol gyermekotthonban, majd a gyermekelhelyező-központban dolgozott, illetve dolgozik. Az agyagot véletlenül vette kezébe. Amikor rájött, hogy érdekes és értékes formákat is ki lehet hozni belőle, István Lajostól, Korond neves keramikusától kért segítséget. Bandi Dezső úrtól hasznos tanácsokat, útmutatásokat és bátorítást kapott. Ezután autodidakta módon a szakirodalom és a különböző művészi alkotások állandó tanulmányozásával bővítette ismereteit. Elkezdte agyagba mintázni azt a sajátos világot, amelyet személyesen tapasztalt meg: a székely paraszti életet, arcokat, mozdulatokat, hangulatokat – a mélyen benne élő élményeket próbálja alkotássá alakítani.
Leave a Reply