Parasztsors címen jelent meg Némethné Péntek Zsófia negyedik helytörténeti kötete. A vidi születésű, negyven éve Ajkán élő szerző köteteiben szülőfaluja és a Somló térsége régi paraszti életét dolgozza fel. A könyvet a szerző telt ház előtt mutatta be október 24-én Viden a művelődési házban. A 75 éves Zsófi néni a most megjelent könyvében édesapjának, Péntek Eleknek állít emléket.
– Édesapámnak nehéz gyermekkora volt, korán árvaságra jutott – emlékezett a szerző. – Nevelőanya mellett nőtt fel, féltestvérei gondozásából is kivette a részét. Művelt, szorgalmas ember volt. Engem már négy-öt évesen megtanított írni. Hét évesen már naplót írtam. Író vagy újságíró akartam lenni, de édesapám korai halála – 14 éves koromban veszítettem el őt – megakadályozott ebben. Nyugdíjasként kezdtem el írni. Örülök, hogy a sors lehetőséget adott arra, hogy valóra váltsam gyermekkori álmomat.
Első kötete, amelyben nagyapja, Németh Gyula a Somló parasztköltője verseit adta ki, 2006-ban jelent meg. A helytörténeti kötetei közül az Igaz mesék 2008-ban, a Falu mesék, Vid krónikája 2010-ben jelent meg, majd két évvel később az Életmesék, sorsforgácsok.
Szabó Róbert, Vid polgármestere köszönetet mondott Némethné Péntek Zsófiának azért, hogy könyveiben megörökíti a település múltját, az egykori emberek mindennapjait, szokásait. Az utánunk jövő generációk ezekből tanulhatják meg a falu múltját. A polgármester születésnapja alkalmából virágcsokorral köszöntötte a szerzőt.
Zsófi néni egy elgondolkodtató történettel is megidézte édesapját. Egyik történetében, amely el is hangzott a bemutatón, megörökítette, hogy egy városi sétája alkalmával szép rózsabokrot látott az egyik háznál. Odament, hogy közelebbről is megnézze. Amikor egészen közel ért, látta, egy táblára kiírta a tulajdonos, hogy ne érj hozzá, méreggel permetezve. Ekkor úgy gondolta, a kártevők ellen védekező gazda jóhiszeműen figyelmeztette az arra járókat. Pár hónap múlva ismét arra vitte az útja. Látta, a tábla még mindig kint van. Arra gondolt, a kártevők ismét megtámadták a szép bokrokat. Majd amikor harmadszor is kint volt a tábla rájött, a tulajdonos így akarja megvédeni a virágot a tolvajoktól. Péntek Elek egykor szintén ültetett háza elé rózsabokrokat. Mellé kitett egy metszőollót, hogy akinek megtetszik, vinne belőle a kedvesének, ne kelljen szakítania, hanem vághasson. Nem is tette tönkre senki a bokrokat, aki akart, vágott néhány szálat. Még a metszőollót se vitte el senki.
A könyvbemutatón Sörösné Kolonics Erzsébet konferált, a kötetből Poór Andrásné Tatai Izabella és a szerző olvasott fel, valamint Némethné Kovács Magda nótaénekes énekelt Somló környéki és a paraszti életről szóló dalokat. A kötetet méltató Kersnerné Egyed Mária kifejtette, az írások történetei érdekesek, még azok figyelmét is leköti, akik soha nem éltek falun. A történetek bemutatják, milyen sokrétű tudással kellett rendelkezniük a parasztoknak ahhoz, hogy növényeket termesszenek, állatokat gondozzanak. Nehéz élet jutott nekik. Voltak évek, amikor a természeti csapások miatt megsemmisült a termés, hiába dolgoztak egész évben szorgalmasan, nem lett eredménye. A gazdálkodók azonban a következő évben ismét nekiláttak a munkának, bíztak a sorsban. A paraszti élet minden nehézsége, szépsége, vidámsága kirajzolódik a kötetben.
Poór Andrásné Tatai Izabella és Némethné Péntek Zsófia a bemutatón
Fotó Tisler Anna
Leave a Reply