Kevés olyan növényünk van, ami annyira megosztó lenne, mint a parlagfű. A parlagfű szezonja általában július második felétől októberig tart. Akik allergiások erre a növényre azoknak rémálom ez az időszak, de akadnak olyanok is akik “ősi gyógynövényként” tartják számon. Vajon melyik oldalon lehet az igazság, és lehet-e egyáltalán igazságot tenni?
A parlagfű növény egyéves, magról kelő, kétszikű, melegigényes gyomnövény. Leggyakrabban szántóföldeken, de a kertünkben is jelen lehet. Bár neve megtévesztő lehet, hogy parlagon hagyott területeken nő. A tapasztalatok inkább azt bizonyítják, hogy a sok éven át békén hagyott területen alig- alig található, míg a bolygatott, szántott részeken tömegével jelenik meg. Mezőgazdasági szempontból még jót is tesz a tajnak, hiszen hosszú karó gyökerei mélyen lehatolnak a talajba, ami által lazítják a földet. Ha időben lekaszáljuk még a virágzás előtt, akkor zöldtrágyának is használható. Magát a növényt Észak-Amerika déli területeiről hurcolták be Európába, valószínűleg búza vetőmag és burgonya szállítmányokkal. Talajra viszonylag igénytelen, de leginkább az enyhén savanyú, homokos vályogtalajt kedveli. A mélyebben fekvő magok 30-40 évig is nyugalomban maradnak, így biztosított a talajok hosszú távú fertőzöttsége. Ha a talajt megbolygatják, a felszín közelébe került magok csírázásnak indulnak. Porzós virágai július közepén megjelennek. A virágpor akár 100 km távolságra is eljuthat. Nyár végén és ősz elején a növény virágai szétterítik a pollenjüket a levegőbe, és ez súlyos allergiás reakciókat okozhat az arra érzékeny emberekben. A tünetek: tüsszentés, orrfolyás, viszketés és könnyezés. Az újabb kutatások szerint a kecsketejet előszeretettel javasolják parlagfű okozta allergiás betegeknek. Ugyanis, ha a kecskét parlagfüves legelőn tartják, akkor a lelegelt parlagfű allergén anyagai hatására ellenanyag képződik a kecske vérében, s ez a tejében is megjelenik. Amikor tehát kecsketejet fogyasztunk, egyúttal a parlagfű pollenének egészségkárosító hatása ellen is védekezünk. Bár a parlagfű egy invazív növényfaj, amely jelentős gazdasági és egészségügyi problémákat okozhat, még is több természetgyógyász felszólalt már a parlagfű védelmében. Az egyik ilyen Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember volt, aki tavaly decemberben hunyt el 94 évesen. Neve mára összeforrott a gyógynövényes gyógyítással, mindig is vallotta, hogy „halál ellen nincs orvosság, de az odáig vezető út szép is lehet”, és ezt az utat, azaz az életet, az egészséget gondozni kell. A parlagfűből készült teát jó szívvel javasolta mindenkinek az előadásain a nagy mennyiségben található B37 vitamin, és a kevésbé ismert P2 vitamin miatt. De tartalmaz még a növény több ásványi anyagot, vasat, rezet és káliumot és még enzimeket és nyomelemeket is. Ha fellapozunk egy régi gyógynövényes könyvet ott is rengeteg írást találunk, ahol piedesztálra emelik a parlagfüvet. Nekem egy közmondás jutott a parlagfűről eszembe: A mókus is patkány csak jobb a piárja. Hiszen, ha belegondolunk az allergiát vezető listák elején a glutén a laktóz, a dió, a mogyoró a tojás a zeller, a mustár és rákfélék vannak, és csak valahol a végén kullog a parlagfű. Tény az is, hogy sokan vannak, akik rendszeresen fogyasztják, és azok egybehangzóan állítják, számos jótékony hatással bír. Míg sajnos vannak olyanok is, akik ezeket a sorokat is kivörösödött szemekkel, könnyezve és tüsszögve olvassák.
F. P. T. Fotó: Futó
Leave a Reply