Tavaly költözött városunkba és rögtön kapcsolatokat kezdett keresni. Nem magányos harcos típus, de harcában néha mégis magára marad. Mint azok, akik az ütközetben viszik a zászlót, de a társak sorra elesnek mellettük. Győző most társakat keres, mióta Ajkán él. Mikor felkerestem Kandó lakótelepi otthonában, előadása és internetes prezentációja – nem tagadom – engem is magával ragadott.
De ne vágjunk a dolgok elébe. Győzőt nem az iskolái terelték mostani pályájára. Szinte minden, amit tud, belülről jön, vagy személyes tapasztalat eredménye.
Erős Győzőt (micsoda magabiztosságot sugárzó név!) sok csapás érte. Öröklött gerincproblémáján csak rontott hivatása, a buszsofőrködés. Fájdalmai lassan elhatalmasodtak rajta és ez cselekvésre sarkallta. Miért ne élhetne fájdalom nélkül. Valóban a karosszékhez kötöttség, a tehetetlenség lenne a sorsa? Persze hogy nem, hiszen ez az írás sem született volna meg, ha ma Győző rokkant járadékosként egy Kandó lakótelepi szobában ücsörögne és azzal töltené az idejét, hogy magát sajnálja. Nem. Ő elhatározta, hogy nem csak magán, de másokon is segíteni fog. Hiszen sorstársai vagyunk valamennyien: egészségtelenül, ösztönszerűen élők, önáltatók, gyógyszerevők, mozgásszervi és vérnyomás panaszokkal küzdők – nem is folytatom.
Győző elégedetlen azzal, amerre a társadalom manapság tart. Ha az “normális”, akkor ő büszkén vállalja a “bolond” jelzőt, ezzel is megmutatva, hogy amiért ő küzd, az tökéletesen ellentétes az általános közfelfogással. És ettől még boldog is. Mert bizonyítékait látja annak, hogy amit ő csinál, másokat is boldoggá tesz.
De mit tesz azért Győző, hogy boldogan élhessen? Hogy ne fájjanak a végtagjai és ízületei, hogy ne kelljen marék számra gyógyszereket szednie, hogy rokkantsága ellenére majdnem teljes életet élhessen? Hát ez az, amit nehéz lenne néhány szóval leírni.
Például az úgynevezett “tudást” nem tényként, hanem állandóan változó valamiként kezeli. Mivel, ha kimondasz valamit, az abban a pillanatban akár elavult is lehet, ezért – mondja ő – nem tényeket, hanem egy bizonyos nézőpontból megfogalmazott véleményeket közlünk. Senki nem áltathatja magát azzal, hogy sokat tud és másokat is fel tud vértezni ismereteivel. Nem. Győző úgy gondolja, mindaz, amit át kívánunk adni, egyfajta vélemény. Hiba tényként kezelni, mert ezzel azonnal gátat szabunk az igazi teremtő erőnek, a saját elménknek.
Szívesen, akár órákig is beszél erről, ha valaki kíváncsi rá. Gyerekeket, középkorúakat és idős embereket is le tud kötni, mert nem csak beszél, mond is valamit.
De mire mehetünk az így kapott szemléletmóddal? Kapunk-e kapaszkodót életünk (életmódunk) megváltoztatására, ha más megérett bennünk a gondolat? Van egy jó hírem: Győzőnek erre is van receptje.
Aki vegán akar lenni, vagy egyszerűen diétázni szeretne, vagy megszabadulni a stressztől, a karjában érzett zsibbadástól, vagy krónikus fájdalomtól, esetleg kapaszkodókat kér az egészséges életmódhoz, vagy egészséges élelmiszereket szeretne folyamatosan és jó minőségben beszerezni, persze ne hozzá forduljon. Azok viszont ne kíméljék, akik mindezt egyszerre akarják. Vagyis megváltoztatni a játszmát, egész életüket új irányba fordítani.
Győző kidolgozott már egy olyan új szoftvert is, ami csaknem kiiktatja a pénzt az életünkből. Olyan közösségek létrehozásán fáradozik, amelyek ismerve egymás igényeit és saját szükségleteiket, hajlandóak a csoporton belül keresni a megoldást. Legyenek azok gyümölcs és zöldségtermesztők, kézműves lekvárkészítők, vagy méztermelők, esetleg éppen valamilyen szolgáltatást kínálók. Hiszen minden árunak és szolgáltatásnak van valamilyen “kreditértéke”, és innentől akár elcserélhetővé is válik egy egyezményes paritáson. Nem kereskedelmi, hanem magánforgalomban, mindenféle “kötelező” körök lefutása nélkül, bizalmi alapon.
Szerintem hallunk még Erős Győzőről. Amit tesz, az utat tör magának.
Leave a Reply