Maroknyi, de lelkes csapat indult a Csatár hegyi hérics túrára áprilus 11-én Ozorai Sándor vezetésével. A kirándulók 18 kilométert gyalogoltak, fotózták a természeti szépségeket, Ozorai Sándortól számos érdekességet hallottak, amelyből a kilátónál vetélkedőn számot is adtak. A csapat összetétele vegyes volt, érkeztek nyugdíjasok, középkorúak, valamint három gyermek, a kisiskolás Dorina és Réka valamint a 6 esztendős Panna.
Miután Veszprémben leszálltunk a vonatról, az első uticél a nemrég átadott Jutas vitéz kilátó volt. Megtudtuk, a fából készült kilátó tetejére csaknem száz lépcső vezet. Réka és Dorina, akiktől megtudtuk, sportolnak, háromszor is fel-le szaladtak, miközben a felnőttek gyönyörködtek a városra nyíló kilátásban. A Séd patak vonalán vezetett az útunk tovább. A Séd-völgyében a Margit kolostor romjait néztük meg, majd a vizilabirintust vették birtokba a gyerekek. Vonatjegyből csónakot hajtogattak, majd követték annak az útját. A kislányok kérésére a játszótérnél tartott a csapat némi pihenőt, amíg ők csúszdáztak és másztak. A nap egyre melegebben sütött. Mások is kihasználták a kellemes kirándulóidőt, a város határában több turistacsoporttal találkoztunk.
Ozorai Sándor megszavaztatta, melyik úton induljunk a hegybe. A többség a tavakat szerette volna megnézni, így a Benedek-hegy alatt folytattuk a kényelmes sétát. A túravezető beszélt a viaduktról, az állatkert építésének körülményeiről, valamint Böbe majomról, annak leghíresebb egykori lakójáról. Az erdő szélén megkóstoltuk a Laczkó forrás vízét, majd a turistajelzéseket figyelemmel kísérve értünk az erdőbe. A már nyárias melegben jól esett az erdő árnyéka. Néhány helyen sár nehezítette a haladást. A tisztáson az ördögrágta sziklánál Ozorai Sándor elmesélte többek között azt, hogy hajdanán a harcba induló csapatok ott gyülekeztek, majd beszélt a közeli héricsmezőkről. A nagy, sárga virágok messziről látszottak. A kirándulók lefotózták azokat. Leszedni senki nem akarta, ugyanis a virág a természetes környezetében sokáig szép, a vázábsn pedig pár nap alatt elhervad. A túravezetőtől megtudtuk, több, mint egy évtizede vezet tavaszi túrát ezen az útvonalon, így ismeri a virágok lelőhelyeit. Útközben sokszor láttunk ibolyát és más tavaszi virágokat. Az erdőből kiérve feltünt a Csatár hegyi kápolna. A műemlékhez vezető út melletti telkek többségén már a tavaszi munkákat végezték a tulajdonosok. A kápolnától meredek emelkedőn közelítettük meg a kilátót. Szalonnát sütöttünk, majd kezdődött a vetélkedő. Csaknem minden kérdésre tudtak válaszolni a túrázók. Ozorai Sándor mindenkit édességgel jutalmazott. A márkói vasútállomásig vezető utat több, mint egy óra alatt tette meg a napbarnított és kicsit már fáradt csapat. A vonatra várakozás közben odajött a helytörténettel foglalkozó helybeli Vojts Antal, aki szórólapot hozott a kápolna történetéről. Ígérte, ha legközelebb arra járunk és előtte felhívjuk őt, megmutatja a kápolnát, amelynek kulcsa nála van. Ozorai Sándor ígérte, jövőre a hérics túrán élni fogunk a lehetőséggel.
Fotó Tisler Anna
Leave a Reply