A Borsos Miklós Általános Iskola első osztályos diákjai elsőként búcsúztatták leghidegebb évszakunkat január 29-én délután. Ekkor rendezték ugyanis a tanító nénik a farsangi mulatságot a legifjabb tanulók számára. Bár az időjárás nem épp télbúcsúztató arcát mutatta, az apróságok jókedvét ez csöppet sem befolyásolta. Sőt!
A csöppségek karneváli kavalkádját az intézmény falain belül tartották. Már délután három óra előtt izgatott gyermekek és szülők népesítették be az épületet. Röpke fél óra alatt változott át a tantermek diákserege bohócok, busók, tündérek, banyák, mackók, pókemberek és más nem hétköznapi lények gyülekezetévé. A tornatermi jelmezes felvonulás mindenki számára tartogatott meglepetést. Bár a szülőkből álló zsűri osztályonként csak az első három legjobb jelmezt díjazta, a többi „maskaraöltőnek” sem kellett üres kézzel távoznia. Minden felvonuló igyekezetét jutalmazták a szervezők.
Az ünnepélyes pillanatok után a gyermekek elvonultak saját osztályaikba, hogy farsangi játékokkal, vetélkedőkkel, majd kifogyhatatlannak tűnő tombolasorsolással múlassák az időt, s a telet, amely odakint határozottan ragaszkodott saját jelenlétéhez. Sűrűn hulló pelyhek formájában lesett be a jókedvtől hangos tantermekbe. A mulatság perceit természetesen követték a fenséges „eszem-iszom” pillanatai, majd következett az est fénypontja.
A rendezvénynek egyetlen csendesen szemlélődő résztvevője volt, s ő csak a legvégső pillanatokra várt. Az intézmény előterében már egy hete álldogált szerényen, de csütörtök este sötétedés után ő került az események középpontjába, minden kíváncsi tekintet csak rá szegeződött. Ő volt a kiszebáb, akit a farsangi mulatság résztvevői gondűző cédulákkal halmoztak el, hisz ezek megsemmisítésére egyedül ő volt hivatott.
Az iskolaudvar egyik hatalmas hókupacán talált helyet a kisze, s ott a magasban csaptak fel a lángok, amelyeket a jelen lévők csodálkozó kiáltásai kísértek. Ahogy a lángok csendesedtek, az izgatott gyermekek úgy kerültek egyre közelebb a bábhoz, s – az időjárás fintorának köszönhetően – hógolyóikkal adtak pár jól irányzott utolsó célzást a télnek.
A lassan kialvó parazsat még páran körülvették, majd a csendes havazás az utolsó hamufoltot is befedte.
Ha az időjárás úgy is döntött, még ragaszkodik a télhez, hát legyen! Hadd szánkózzanak, hógolyózzanak, korcsolyázzanak még az apróságok, hadd legyenek még gyerekek! A remény csírája azonban minden résztvevőben ott van: talán valóban elkerülnek minket mindazon gondok, problémák, melyek táplálták a kisze fényes lángját, s egy szép év áll előttünk!
Leave a Reply