Az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ feladata a jelzőrendszer működtetése, így a velük kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatást nyújtókkal, a nevelési-oktatási intézményekkel, szociális szolgáltatókkal, hivatalos szervekkel, civil szervezetekkel, az önkormányzattal és gyámhivatallal a kapcsolattartás és tanácskozás is. Ám a vírushelyzetben a korlátozások miatt ez a munka is nehezebb, csakúgy, mint a családsegítők napi feladatellátása. Az elmúlt egy év tapasztalatairól Kupi Andrea Éva intézményvezetőt kérdeztük.
Tavaly márciusban minden megváltozott. Korlátozások és új nehézségek jöttek, mindenki bezárkózott, online oktatásra tértünk át és elhatalmasodott az embereken a félelem, reménytelenség. Hogyan élték meg Önök mindezt, hiszen alapvetően is a rászorulók segítése a feladatuk.
– Új kihívást jelentett valóban a központ minden munkatársa számára, hogy lényegében egyik pillanatról a másikra kellett átszerveznünk a napi feladatainkat és új rendszert kialakítani, hogy miként tudnánk a lehetőségekhez mérten a legjobban segíteni a hozzánk fordulóknak. Úgy érzem ez a kollégáim rugalmasságának és rutinjának köszönhetően sikerült is.
Milyen módon tartják most a kapcsolatot a jelzőrendszer tagjaival, tehát mindazon szervezetek képviselőivel, akik munkájuk során gyermekekkel, segítségre szoruló felnőttekkel találkozhatnak?
-A koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt az idén – a hagyományoktól eltérően – elmaradt a jelzőrendszeri tagoknak szervezett éves szakmai tanácskozás, de nem maradhat el az előző év közös tevékenységének értékelése. A jelzőrendszer tagjainak beszámolóiból készítettünk egy összefoglalót, melyet e-mailben küldtünk meg a tagoknak, akik így lehetőséget kapnak az elemzésre. Online, közös megbeszélést tervezünk március 30-ra, ahol együtt értékelhetjük: hogyan tudunk elkülönülve is egységet alkotni, egységes szemlélet képviselni.
Kiemelne a beszámolóból néhány elemet? Mi történt 2020-ban az Önök látókörében?
-A Család- és Gyermekjóléti Szolgálathoz 2020-ban 271 jelzés érkezett, 52 alkalommal volt szükség a hatályos jogszabályoknak megfelelően a jelzést tevő adatainak zárt kezelésére. A zárt adatkezelésre elhanyagolás, bántalmazás gyanúja esetén kerül sor, tehát mondhatjuk, az előző évben minden hétre jutott egy ilyen eset! Az előző évhez képest csökkent a szakemberektől érkező jelzések száma, melynek oka lehet, hogy a veszélyhelyzetben a jelzőrendszer máskor legaktívabb tagjainak tevékenysége korlátozott volt. A digitális oktatás következtében a pedagógusok a gyerekekkel nem tudtak találkozni, az addig leginkább problémát okozó deviáns viselkedéssel kevésbé szembesültek. Kevesebb gyereket vittek bölcsődébe, óvodába, a védőnők is kevésbé mentek családlátogatásra. Csökkent az egyéb megbetegedések miatti orvos-beteg találkozások száma is.
Ez azt is jelentheti, hogy számos probléma a homályban maradt. A bezártság a segélykéréseket, jeleket is az „ajtók mögé/szőnyeg alá” söpörte…
– Sajnos a veszélyhelyzet kezdete óta a lelki-mentális problémák száma egyre növekszik. A családtagok gyakoribb együttlétével nemcsak a pozitív, közös élmények figyelhetők meg, hanem a szülők közötti konfliktusok, a családon belüli bántalmazások is gyakrabban előfordulnak. A fokozódó stresszhelyzetek, az állandó változások minden családtagra negatív hatással vannak, sokkal nagyobb türelemre, megértésre van szükség egymás iránt, ami nem mindenkinek sikerül.
Mi a helyzet a szépkorúakkal?
-Egyre több időskorú kér segítséget, gyakori, hogy vannak családtagjaik, de ritkán, vagy egyáltalán nem látogatják, támogatják szüleiket, nagyszüleiket. Tapasztaljuk, hogy a családtagok egyre inkább elszigetelődnek egymástól, talán félnek a vírustól, de sajnos azt is megállapíthatjuk, hogy a felelősségtől is tartanak, amit egymás iránt kellene vállalniuk. Ne felejtsük el, hogy a gyermekekről, idősekről való gondoskodás elsősorban a család feladata! Viszont pozitív változás, hogy a vírushelyzetben nagyobb odafigyelést tanúsítottak egymás iránt a város lakói, valamint főként a téli időszakban a hajléktalanok miatt érkeztek jelzések.
Mit tehet a vírus árnyékában az átlagember, ha a környezetében problémát tapasztal?
– Magánszemélyként mindenkinek van jelzési kötelezettsége, ha környezetében segítségre szorulóról szerez tudomást. Ha a családban, szomszédságban, ismerősi körben elhanyagolás, bántalmazás gyanúja tapasztalható, semmiképpen nem szabad elmenni a problémák mellett, segíteni kell egymást és jelzést kell tenni. Fontos azonban kiemelni, hogy a jelzéssel nem szabad visszaélni! Időnként előfordul, hogy egymással haragban, rossz viszonyban állók tesznek jelzést, de ez úgy is hamar kiderül. Soha ne feledjük, segítséget adni egymásnak embertársi kötelességünk, de bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy mi szorulunk segítségre és ez sem szégyen!
Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ elérhetőségei
-
Ajka, Móra Ferenc u. 7. emelet
-
tel: 06-88/508-320 (hétfőtől csütörtökig 7.30-16.00, péntek: 7.30-13.30 óráig)
-
a nap 24 órájában hívható készenléti telefon: 06-20/226-2322
Leave a Reply