Disznóvágások után sokunknak okoz gondot a felhalmozódott füstölt kolbász, sonka és szalonna hosszabb időre való eltétele, tárolása. Hol vannak már azok a jó szellős (energiapazarló) falusi padlások, ahol sokáig kibírták a disznóságok – és hol vannak a tágas, hűvös kamrák, ahol mindezekez fellógatva több dolog azokkal nem volt.
Az osztrák kultúrát tisztelő – civilben vendéglőtulajdonos – ajkai ismerősöm kinti tapasztalatai alapján asztalossal készíttetett magának egy jól záródó faládát és mélyhűtő helyett abban tárolja disznóságait. A láda aljára száraz(!) faforgácsot hint, arra zsírpapírt terít és arra helyezi el ugyancsak egyenként zsírpapírba csomagolva a füstölt kolbász, sonka, vagy szalonna darabokat. Azt megint leteríti zsírpapírral és jöhet a faforgács…
Az így rétegezett ládát aztán lezárja és szellős, hűvös helyen tárolja. Nem fogyaszt áramot, a kolbászból a zsír nem csöpög ki, a szalonnabőr ne keményedik meg.
Leave a Reply