A japánfű (Miscanthus sinensis) az egyik legszebb és legdekoratívabb fűféle, amelyet kertekben vagy parkokban láthatunk. A perjefélék családjába tartozik és egészen magasra nő. Lenyűgöző megjelenésével és könnyű gondozásával hódította meg a kertészek szívét. A hosszú, bolyhos virágai ősszel érik el csúcspontjukat, és egész télen át varázslatos látványt nyújtanak. Gyakran összekeverik a pampafűvel, a színes bugája miatt.
A japánfű egy viszonylag magas növésű díszfű, ami mutatós szoliter növényként sok kertben megtalálható. (A szoliter egy kertben jól látható, kiemelt helyre ültetett, önmagában álló növény, ami méretével, alakjával vagy színével kiemelkedik a környezetéből).
A japánfű gondozása viszonylag egyszerű. Ellenálló, és jól viseli a szélsőséges időjárási körülményeket is. A túlöntözést azonban kerüljük el, mert a túl nedves talaj könnyen gyökérrothadást okozhat. Kerttervezésnél figyeljünk arra, hogy a napos helyet kedveli, ahol legalább 6-8 órányi napfény éri. A megfelelő mennyiségű napfény segíti a növény virágzási folyamatát. A félárnyékos helyet is kibírja ám ekkor számoljunk azzal, hogy csökken a virágzási intenzitás és a levelek is jobban sárgulnak.
Talajviszonylatban igazán alkalmazkodóképes. Jól bírja a különböző talajtípusokat, de a legjobban jó víz elvezetésű, humuszban gazdag talajban érzi otthon magát. A homokos talajt komposzttal vagy trágyával lehet javítani, míg a kötött talajt homokkal lazíthatjuk fel.
Bár a japánfű alapvetően szárazságtűrő, a fiatal növényeket az első évben mégis rendszeresen kell öntözni. Leginkább nyáron hálálja meg az öntözést mert ez segíti az egészséges növekedését és a későbbi virághozatalt. Télen ajánlatos összekötni mert ha a tövében megáll a csapadék vagy hó, akkor az gyökérrothadást okozhat, ami a növény pusztulását jelenti.
Mivel elég jól formálható dísznövény, sokan kihasználják ezt az adottságát. Gyakran látni, hogy akár „grincses gúzsba” vagy hóember formába, esetleg manósapkába kötik össze.
Ajkarendeken egy érdekes és látványos megoldást választott egy ottlakó. A háza melletti díszfüvét gyönyörű hajfonatban fogta össze télre. A látványos megoldás nem csak szemet gyönyörködtető, de a szél tördelő hatásának is ellenáll. Az ilyen és az ehhez hasonló összekötéseket a fagyok elmúltáig érdemes megtartani, amikor már megjelennek a friss zöld hajtások, ám ekkor mindenképpen vágjuk vissza.
A rendszeres visszavágás elengedhetetlen a japánfű dús növényzetének és virágzásának elősegítéséhez. A metszés nem bonyolult feladat, de fontos a megfelelő időpontot kiválasztani. Lehetőség szerint a kora tavaszi időszakban végezzük, amikor a növény még alvó állapotban van, de már látható a friss hajtás. Vágjuk vissza a szárakat körülbelül 10-15 cm magasságig. A metszés nemcsak az esztétikai megjelenés javítását szolgálja, hanem segít az új hajtások egészségesebb növekedésében is. A japánfű gondozása tehát nem bonyolult feladat. Kezdő kertészek is nyugodtan próbálkozhatnak vele. Néhány alapvető szabály betartásával gyönyörű és egészséges díszfüvünk lehet, amitől lenyűgözővé és egyedivé válhat a kertünk.
F. P. T.
Fotó: Futó
Leave a Reply