A könyvekben az a jó, hogy szerzőik leírják bennük, amiket elmondani nem tudunk, csak érzünk, sőt néha a gondolkodásmódunkat is megváltoztathatják bizonyos alapvető dolgokról, akár a világnézetünkről is.
Nem tagadom, élvezem a Dan Brown-könyveket és most a kezembe került egy hasonlóan kalandos(nak szánt), ám tudományos kérdéseket feszegető mű egy portugál szerző tollából. Címe: Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete. A szerzőnek, José Rodrigues dos Santosnak tucatnyi könyve jelent már meg magyarul is, de bevallom, ez az első, ami a kezembe került. Nem bántam meg. Ízlés dolga, hogyan értékeli az olvasó a tudomány és a kalandok keveredését a könyvben, de a szerző gondot fordít arra, hogy tudassa velünk, hogy „a könyvben leírt összes tudományos adat megfelel a valóságnak”, és utószavában részletesen ismerteti azokat a forrásmunkákat, amelyekkel a hétköznapi olvasó aligha találkozhat. Az ötszáz oldalas regényben úgy izgulhatjuk végig a távolkelettől az Amerikai Egyesült Államokig bonyolódó cselekményt, hogy közben bevezetést kapunk a Világegyetem működésébe, a vallás és a tudomány konvergenciájába és legvégül magunk is elhisszük, hogy az Univerzum tulajdonképpen ismétli önmagát.
Az, hogy a jelenleg megfigyelhető módon működik, az az anyag sajátosságaiból fakad, és nem is lehet másként. Működése „determinált”, de nem „determinálható”, vagyis az események összefüggései az anyag tulajdonságaiból adódnak, de előre meg nem jósolhatók a végtelenhez közelítő számú, egymásra ható tényező miatt.
Aki a Világegyetem működésének ennél pontosabb leírására kíváncsi, olvassa el a könyvet. (Kossuth Kiadó, 2020.)
Lékó Sándor
Leave a Reply