Az alkotás folyamatát is végigkísérhették azok a művészet iránt érdeklődők, akik részt vettek az iparművészeti és szobrász workshopon január 7-én, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központban.
Az Iparművészet jelene és jövője projekttel az Ajkai Grafikai Műhely és a Kristályvölgy Egyesület a 2023-ra elkészülő Kripton-ház Multikulturális Élménycentrum programjait kívánta megalapozni. A nyáron a Templomdombra szervezett fényfesztivállal, és azt követően az Agórán megtartott fémhulladékból készült, szintén kivilágított fémszobrokkal már az Európa Kulturális Fővárosa kulturális programjait készítették elő. „Az Iparművészet jelene és jövője” című TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01831 azonosítószámú projekt célja a helyi tudás megőrzése. Különösen fontos ez a tudás megőrzése és az iparművészet remekeinek bemutatását lehetővé tevő programok kialakítása, ugyanis jövőre, 2023-ban Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa, így a nemzetközi figyelem is könnyebben lesz ráirányítható. Az iparművészet megújítása, a tudás átadása a helyi közösség összefogásával valósul meg, a megszerzett tudás alkalmas innovatív munkahelyek létrehozására, illetve az üvegipar megújításának eszközévé válhat.
A workshop érdekessége volt, hogy a nemrég szintén CLLD pályázatból készült, majd kihelyezést követően ellopott Lutra miniszobrát ismét előkészítették a megformálásra.
A workshopon az ólomüveg-ablak készítés, valamint az üvegrogyasztás rejtelmeibe Kiss Miklós üvegtervező iparművész vezette be az érdeklődőket, a viaszveszejtéses bronzöntésről Csabai Tibor képzőművész beszélt.
Kiss Miklós a pályafutásáról szólva elmondta, hogy művészeti középiskolában érettségizett, majd az üveggyárban helyezkedett el, ott kezdett el üvegművészettel foglalkozni. Az eredményhez hosszú út vezetett. Hordozható kemencében az üvegrogyasztást is bemutatta. A több 100 C fokon az üveg megolvad, majd miután kiveszik, kihűl megszilárdul. Szólt az üvegablak készítésének nagy pontosságot, türelmet és odafigyelést igénylő technikájáról, az üveg színezéséről, a tervezésről.
Csabai Tibor a bronzöntésről tartott workshopjában a szobrászat történetéről is szólt. Az első szobor, ami fennmaradt, korát 60 ezer évre becsülik. Az alak elnagyolt, nem a realisztikus ábrazolás volt, hanem azokat a testrészeket emelte ki, amelyek a szaporodáshoz szükségesek. A bronzot a sumér korban kezdték használni, az egyiptomi birodalomban teljesedett ki, amikor ékszereket és fegyvereket készítettek abból. Az első nagy bronzművesnek az etruszkok számítanak, akik már szobrokat is készítettek úgy, hogy vert homokba tették a formát, amely felvette annak az alakját, és abba öntötték a bronzot. A szobrok tömörek voltak, már abban a korban is foglalkoztatta az alkotókat, hogy köztes anyagot használjanak, így kevesebb bronzot kelljen használniuk. Az ókorban is ismerték a viaszveszejtéses technikát. Ma a szobrok 4 -5 milliméter vastagságú anyagból készülnek, a kicsi éppúgy, mint a 3 méteres köztéri alkotások.
A TOP pályázat által támogatott program zárásaként Csabai Tibor a Magyarpolányi Nemzetközi Fa-Fém- és Bronzöntő Művésztelep kiállításán tartott tárlatvezetést. A képzőművész elmondta, hogy Magyarországon kevés szobrászati alkotótelep működik, ezért is jelentős a magyarpolányi, ahol nem csak fém és fa szobrokat készítenek, hanem kerámiát is. Az alkotó közösségben mindenki magyarajkú, de sokan Erdélyből származnak. Csabai Tibor hozzátette, a kortárs művész fogalmát nem csupán úgy értelmezik, hogy az adott korban él, hanem az adott kor társadalmi problémáival is foglalkozik.
Leave a Reply