Nézzünk magunkba és gondoljunk arra: mindenkinek jól jönne egy védőangyal ma – mondja ki a lényeget a Punnany Massif Hétköznapi Hősök című slágerében. Ám arról már kevesebbszer beszélünk, hogy az őrangyaloknak is jár megbecsülés, hiszen ők azért végzik a munkájukat szorgalmasan, alázatosan, a legjobb tudásuk szerint sokszor „névtelenül” a háttérből, hogy mi biztonságban lehessünk.
Ez különösen igaz a mentőkre, akik ott vannak a közlekedési baleseteknél, segítséget nyújtanak, ha útközben indul meg egy szülés, netán élet és halál között lebeg valaki. Rájuk éjjel és nappal, az év 365 napján lehet számítani, hiszen akkor sem pihennek, mikor más ünnepel, vagy a lábát lógatja a Balaton parton. Vigyáznak mindenkire, ezért mérhetetlen hála és köszönet illeti őket minden egyes nap, az erkölcsi és kiemelkedő anyagi megbecsülésről nem is beszélve. Sajnos azonban az utóbbi, „évek óta akadozik a rendszer fogaskerekei között”, vagyis várat magára, ezért újságíróként azt vallom, hogy a tevékenységük elismerése verbálisan: az alapvető minimum, hiszen kevés olyan hivatás létezik, ahol a bajtársiasság és az élet védelme tényleg mindenekfelett áll. Méghozzá úgy, hogy a nehézségek nem szétforgácsolják a szakma képviselőit, hanem jókedvre ösztönzik. Szerintük ezt ugyanis csak mosolyogva, humorral oldva érdemes csinálni, amiért én egész életemben tisztelettel és őszinte csodálattal nézek fel rájuk.
Igazi Hősök ők, akik már 1948. május 10-e óta, vagyis 70 éve segítik hivatalos formában az életmentést és a sürgős esetek ellátást. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) a dr. Kresz Géza által 1887-ben megszervezett önkéntes mentés hagyományaira épült, megteremtve azt az egységes mentőszolgálatot, ami ma igazi hungarikumnak, a nemzetközi összehasonlítást tekintve pedig élvonalbelinek mondanak szervezettsége és szakmaisága miatt.
Május 10-e tehát az ő napjuk, így minden évben felvilágosító programokkal tisztelegnek a dolgozók a jeles alkalom kapcsán a lakosság irányába. Ajkán sem volt ez másként, ahol május 11-én látták vendégül a helyi óvodásokat és iskolásokat egy nyílt nap keretében, hogy testközelből ismerhessék meg a szervezet munkáját. A gyermekek nemcsak az életmentő műszereket és felszereléseket, valamint a mentőautó belsejét fedezhették fel, hanem a mentősök munkájának sokszínűségével is megismerkedhettek. Természetesen a szirénázás sem maradt el, amit az ifjúság befogott füllel, de annál nagyobb lelkesedéssel fogadott.
Szabó-Madaras Szilvia, a Hétszínvirág Óvodából egy vegyes csoporttal érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a gyerekek sokat tanulnak az ilyen alkalmakkor, ezért fontosnak tartja, hogy a helyszínen és utána az óvodában is átbeszéljék a látottakat/ hallottakat.
Molcsán András állomásvezető szerint lényeges, hogy már a kicsik is tisztában legyenek baj esetén a legfontosabbakkal, hiszen akár ők is tudnak segíteni, vagy segítséget kérni szükség esetén. Zárásként elárulta, hogy civil és céges felajánlásokból összegyűlt a pénz a régóta vágyott speciális melkaskomprimáló eszközre, LUCASra (újraélesztést segíti), amelyet Amerikából már meg is rendeltek, így belátható időn belül az Ajkai Mentőállomás már használhatja is az eszközt, amiért rendkívül hálásak minden segítőnek.
Mi pedig a mentőknek tartozunk köszönettel, áldozatos munkájukért, amit értünk tesznek!
Leave a Reply