Ma is olyan jóízűen nevettek a diákcsínyeken, a vicces helyzeteken, mint egykor a Tósokberéndi 2-es számú iskola padjaiban ülve. Az általános iskolai tanulmányait 1974-ben megkezdett és 1982-ben ballagott 8. A osztály tagjai kettős ünnepre gyűltek össze november 5-én, a csingervölgyi parkerdő vendégházában. Negyven éve befejezték be az általános iskolai tanulmányaikat. A napokban vette át vasdiplomáját egykori tanítónőjük, Szedlák Gyuláné Joli néni.
Az osztálytalálkozó úgy kezdődött, mint az iskolában reggel a tanítás.
Osztály vigyázz, tanítónéninek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 26. Jelen van 17, egy diák később érkezik. A hiányzókról a többiek elmondták, hogy mit tudnak róluk. Ketten már soha nem ülhetnek velük egy asztalhoz, sírjukra másnap virágot vittek.
Egervári Lászlóné Andrea kérdésünkre elmondta, hogy összetartó, vidám csapat voltak, ez az elmúlt években is megmaradt. Öt évente találkoznak, de közben is gyakran összefutnak, többségük ma is Ajkán él. Egy osztálytárs került ki Bécsbe, de ő is hazautazott, hogy el tudjon tölteni egy vidám délutánt egykori pajtásaival. A találkozó szervezését másfél hónapja kezdte. Könnyű dolga volt, sokakhoz volt telefonszáma, egy diák társukhoz a facebookon talált kapcsolatot. A párhuzamos osztályból, amikor néhányan meghallották a találkozó hírét, kérték, hogy vehessenek részt rajta.
A tanítónő köszöntése, a vacsora, majd a torta elfogyasztása után kezdődött a vidám történetek felelevenítése. Máig emlékeznek a felelések előtti izgalmakra, az osztálykirándulásokra, az óraközi szünetekben a beszélgetésekre, az első szerelmekre. Sokan a családi fotóalbumot is magukkal vitték. Ma már sokaknál az unokák jelentik a legnagyobb boldogságot. A 40 év hosszú idő, változtak, a hajukon már megjelentek az ősz hajszálak.
Van, ami soha nem fog változni, az összetartozás és a szeretet.
(ta)
Fotó: Gyarmati
Leave a Reply