Aki az egykori bányaépületek mellett megy el, azt látja, hogy bontási munkálatok folynak. De mit lát és érez az, aki az élete nagy részében ott dolgozott? Akinek az egykori osztályozó nem csupán tégla, kő és vashalmaz, hanem élete egy darabja? Ahova számos emlék köti? Egyikük, Henc Albertné, a 82 éves Éva néni ma is Csingervölgyben él. Ő mesélt nekünk a munkájukról. Érkezésünkkor két régi fotóval fogadott.
– Ezek voltunk mi, a képek társadalmi munka után készültek. Összetartó, jó csapat voltunk. Vidáman indultunk munkába, pedig nem volt könnyű a 8 óra. Három műszakban válogattuk ki a követ a szénből. Poros, zajos munka volt. Én 1972-ben kerültem oda és 1990-ben onnan jöttem nyugdíjba. Munkába állásom után néhány hónapig szalag mellett voltam, majd leakasztó lettem. Jött fel a szalagon a bányából a szén, azt vettem le. Sokat dolgoztam Grebenár Ferencné Etus nénivel, aki nagyon kedves, segítőkész asszony volt. A mi munkánk a szabad ég alatt folyt, télen a hóban, nyáron a kánikulában, esőben, sárban. A többiek sem fűtött helyen dolgoztak. Ha nagyon fáztunk, vagy egy ideig nem jött a szén, elmentünk melegedni. Az étkezési szünetben beszélgettünk, tréfálkoztunk, nevettünk. Egy műszak 12-13 fős volt. Takács Lőrinc felvigyázóként irányította a munkánkat. Dolgoztunk Nagy Józsefné Teri nénivel, a gépkezelő Zoller Matyásnéval és Muzsi Ferenccel is. A nehéz munka végzését gyakran az időjárás is keményebbé tette, mégsem panaszkodott senki. A fizetésből aki beosztó volt, ki tudott jönni, és volt létbiztonság. Tudtuk, aki becsületesen dolgozik, lesz megélhetése – mesélte.
A dolgozók a kávépénzből havonta elmentek együtt vacsorázni a Parkerdőbe, táncoltak, énekeltek. Ha kellett, társadalmi munkát is vállaltak. Sokan kisgyermek mellett dolgoztak három műszakban. Éva néninek két fia született, Gyurival 3, Bélával 5 hónapig maradt otthon szülési szabadságon. Utána egy helyi fiatalasszony vigyázott rájuk, amíg ő dolgozott. Az osztályozó épületében működött egy bolt, így a műszak után be tudtak vásárolni. Munka után következett a gyermeknevelés és a háztartási munka.
Aki nyugdíjba ment, nem feledkeztek meg róla. Ha kellett, segítettek neki. Tartották a kapcsolatot. Sajnos, ma már kevesen élnek az egykori munkatársak közül. Éva néni ma is ápolja az emlékeket és a bányászati hagyományokat. A Csingervölgyért Egyesület tagjaként részt vesz a rendezvények szervezésében, lebonyolításában, a közösségi ház és környéke rendben tartásában. A táborban szívesen mesél a gyerekeknek az egykori bányászéletről. Ha az iparág már a múlté, jó volna, ha a hagyományaiban és értékeiben élne tovább.
Leave a Reply