Szokásos találkozásainkat nyárra a szabadba terveztük. Ezúttal – a Lőrintei-tó nagyszerű horgászvacsorája után – Fábián Sándor költőtársunk és családja kedves meghívásának tettünk eleget – számoltak be a Szépírók.
“A szeszélyes időjárás miatt -kora délután – még némi aggodalommal indultunk útnak, de már sejthető volt, mellettünk lesz a szerencse. Az esőtől terhes felhőket kedves erőszakkal lassan szétfújta a szél és mi is jólesőn feszültünk szembe vele a nyári melegben. A Somló, mint mindig, most is csodálatos környezetet kínált látogatóinak. Fenséges volt, mint hatalmas török szultáni sátor, de legalább olyan gazdag is szemérmesen rejtegetett gyümölcseivel.
Megérkezvén a takaros nyári lakhoz, a háziasszony és két nagyszerű kiskamasz unokája fogadott, akik picit megilletődve, de szokatlan természetességgel fogadtak minket, felnőtteket.
Az első koccintás után aztán hozzáláttunk a nagyon várt, szabad tűzön készült csülkös babgulyáshoz, amit felesége aktív asszisztálása mellett Sándor készített. Mondhatom, óriási sikere volt. Senki sem állta meg, hogy a levesestálban másodszorra is megmerítse a merőkanalat. Pedig ott sorakozott még a finom házi pogácsa, édes sütemény és a fáról frissen szedett gyümölcsök. Minden készen állt tehát egy jóízű beszélgetéshez, amihez nem kellett kedvet csinálni, és amit a két unoka, Bálint és Máté érdeklődéssel hallgatott. Különösen nagy hatással volt mindenkire, mikor Horváth Sándorné, Pannika mesélte el a vörösiszap katasztrófa alatt átélt megrázó élményeit. Fábián Sándor egy korábbi, Józsa Károly ez alkalomra írt versével örvendeztetett meg bennünket.
A látogatás végén bebarangoltuk a példás alapossággal ápolt gyönyörű kertet és szőlőt, majd vezetőnk, Oravecz Edit a nevünkben is egy apró ajándékkal köszönte meg az emlékezetes somlói délutánt.”
D. Makkay Mária
Leave a Reply