Az Önkormányzati Nyugdíjasklub idén is megszervezte 50 fős kirándulócsoportjának programját, ami az Alpok lábánál, Ausztria szomszédságában elhelyezkedő Kőszeg város és környéke látnivalóinak felfedezése volt.
Kőszeg városába érkezve idegenvezetőnk ajánlatára a délelőtti órákban a Burgenland tartományban lévő Borostyánkőre – mai neve Bernstein – barangoltunk, ahol a kiállítások mellett a Sziklamúzeum földalatti világát is megcsodálhattuk. A települést – kinézetében a kínai jáde kőhöz hasonlító – zölden csillogó féldrágakő, a nemes szerpentin tette világhírűvé. A múzeumban több helyen információs oszlopok segítenek (magyar, német, angol nyelven) a látnivalók közötti eligazodásban. Bemutatták a ritkaságok bányászati munkáit, ahol a féldrágaköveket kézi munkával fejtik ki a kőbányában. Ezt követően vágják, vésik, csiszolják és ékszereket, szobrokat, disz- és használati tárgyakat készítenek belőlük. A több mint száz méter hosszú, földalatti sziklába vájt folyosókon bolyongva nagyon sok érdekességet tudhattunk meg a kitermelésről, az ásatásokról. Megtudtuk, hogy Hőfer Adolf esztergályos mester a Posch család egyik őse volt, aki először munkált meg nemes szerpentint. Leszármazottjának Ottó Poschnak – képzőművész, szobrász – köszönhetően ma is csodálatos szobrok születnek a féldrágakövekből. Ő az egyetlen szakember Ausztriában a nemes szerpentin és a természetes borostyánkő megmunkálásában. Videofilm segítségével követhettük nyomon egy lovat ábrázoló szobor születését. A múzeum külön kiállításának témái között szerepelt a borostyánkő út története. A borostyánnak régen és ma is a betegségek gyógyításában mágikus erőt tulajdonítanak.
Barangolásunk Bernsteinből visszatérve Kőszeg városának látnivalóival folytatódott, séta közben megtekintettük azokat a kiemelt egyházi értékeket, amelyek Kőszeg szabad királyi város alapításával egy időben épültek: A város szinte minden pontjáról jól látható a települést övező hegygerincen épült 393 méter magasságban emelkedő Kálvária templomot. A Szt. Jakab templomot, melyet a XIV. században kezdtek építeni, kriptájába a város urai és előkelői temetkeztek. Itt nyugszik Jurisics Miklós két gyermeke is. A Szt. Imre templomot 1615-1618 között építették. A fenti két templom csupán néhány méterre van egymástól – ezt a hallott információk szerint Kőszeg magyar és német lakosságának vallási vitája eredményezte. A templomokkal szemközti épületben látható a Postamúzeum. A Fő tér, mely egykor a fapiacnak adott helyet, 2006. évi felújításakor nyerte el mai formáját. Szt. Flórián tisztelete a 15. században alakult ki Kőszegen, több tűzvész volt, a legnagyobb 1777-ben, a polgárok Szt. Flóriánt védőszentjükké fogadták hozzá imádkoztak, szobra 1810-ben készült el, ismeretlen szobrász alkotta, a Jézus Szíve templomot 1892-ben kezdték építeni, a neogót épület 57 méteres tornyával a környék legmagasabb épülete. Belső festése sokszínű, üvegablakai a Jézus szíve hittitkot és az Árpád-házi szenteket ábrázolják. A Szentháromság szobrot, mely a Fő téren áll az 1713-ban a kuruc harcok során kitört pestis járvány megszűnéséért ajánlottak fel a hívek. A Jurisics tér egykoron a vásárok és a társadalmi élet színtere volt a középen álló Szűz Mária szobrot 1739-ben állították, különlegessége hogy a protestánsoktól beszedett büntetőpénzből emeltették. A Városháza, mely szinte az összes építészeti stílus jegyeit magán hordozza, talán az egyetlen épület Magyarországon, amely a XIV. századtól napjainkig ugyanazt a közigazgatási feladatot látja el, mint eredetileg.
Barangolásunk délután az Alpokalja legszebb falvában a festői környezetben lévő tiszta levegőjű üdülőfaluban Velemben folytatódott. Velem község határában a magyar állam alapításának ezredik évében, 2001-ben nyílt meg Novákfalva üdülőfalu és millenniumi emlékpark. A faluban sétálva honfoglalás kori és avar kori emlékeket láthattunk. Érdekes látnivaló volt a kalotaszegi harangtorony, a régi vármegyéket ábrázoló kopjafák. 1944-45-ben a világháború utolsó hónapjaiban a menekülő Szálasi kormány rendezkedett be a községben, itt volt a miniszterelnökség, itt őrizték a koronát 1944.dec.29 és 1945.márc.19 között, és itt tartották az utolsó országgyűlést. Az Alkotóház területén található az a bunker amelyben a magyar királyi koronát őrizték.
Barangolásunk utolsó állomása a Kőszeghegyalján lévő Cák településre vezetett. Cákon található a híres, műemlékként védett pincesor, amely kilenc borospincéjével régmúlt korok hangulatát idézi.
Késődélutáni estebédünket egy cáki csárdában fogyasztottuk el, majd indultunk hazafelé. Tartalmas, látnivalókban nagyon gazdag napot töltöttünk együtt, hazánk történelmi emlékeinek, szép tájainak felidézése, meglátogatása révén.
Rajmon Lászlóné klubvez.h.
Leave a Reply