Az utóbbi két évben a járvány rányomta bélyegét mindennapjainkra. Nem volt, nincs ez másként az iskolai élettel sem: az utóbbi időszak sok szempontból próbatétel elé állította mind a diákokat, a szüleiket, mind a pedagógusokat: rendkívüli körülmények között, merőben más „üzemmódban” kellett megtanulnunk működni. Mindezek ellenére igyekeztünk azokat a programokat megvalósítani, amelyek színt visznek diákjaink életébe.
Erasmus+ projektünk, amely a résztvevő 5 ország (Hollandia, Magyarország, Portugália, Szlovákia és Törökország) kulturális örökségével foglalkozik, első évében az utazások elmaradása miatt ugyan az online térre korlátozódott, mégis több nagy volumenű, a projekt megalapozásában fontos szerepet játszó feladatot végrehajtottunk: logó- és szlogenverseny, bemutatók a saját iskolákról, városokról, országokról.
Az idei tanév első projekttalálkozója a hollandiai Almere városában volt. Annak ellenére, hogy járványügyi szempontból bizonytalan időszakban kezdtük el szervezni a találkozót, hamar összeállt a program, elkészültek a dokumentumok. Az utazáson végül egy minisztériumi rendeletnek köszönhetően, legnagyobb fájdalmunkra, nem vehettek részt a gyerekek, így Csordás Gyöngyi kolléganőmmel ketten vágtunk neki az útnak. A gyerekek hiánya rányomta a bélyegét az egész hétre. Mindezek ellenére, illetve pont ezért, kerestük a lehetőséget, hogy bevonjuk a magyar diákokat is a tevékenységekbe.
A partnertalálkozó részben a szokásos forgatókönyv szerint zajlott: először a helyi iskola tanulóinak segítségével megismerkedtünk az intézmény épületével, az ott folyó oktatással. A magyar gyerekek számára videók készültek, kommentárral a „bejárás” során, a vendég gyerekeknek lehetőségük volt így tanórákon is részt venni. Az első pillanattól otthon éreztük magunkat a 2000 tanulóval és 110 pedagógussal működő iskolában. A közös beszélgetések alkalmával nemcsak az derült ki számunkra, hogy a holland oktatási rendszer merőben más, mint a magyar, de az is, hogy a szlovák rendszer sok mindenben hasonlít a miénkre.
A második nap, az alpolgármester köszöntője után, egy régész látványos előadását hallgathattuk meg a város történelméről (amely bár csupán 50 éves, 200.000 lakosa van), illetve az azt megelőző időszakról. Ezután sétát tettünk, megismerkedtünk a környék műemlékeivel, turisztikai látványosságaival.
A projekt témájához kapcsolódóan, egy az iskolához közeli sportcentrumban lehetőségünk volt kipróbálni hagyományos holland játékokat, illetve olyanokat is, amelyeket a magyar gyerekek is játszanak, akár testnevelésórákon is. A játékokba mi, tanárok is beszálltunk. Aztán táncoltunk: az előző év során minden ország felvett egy videót egy rövid néptánckoreográfiával. A találkozó során ezeket a diákok megtanulták, a holland táncot a magyar gyerekek is, élő videós kapcsolat segítségével. A zárórendezvényen a vendég és vendéglátó diákok kisebb csoportokban bemutatták az összes táncot. Az est fénypontja a holland fapapucs-tánc volt, amit mindenki egyszerre táncolt. Hihetetlen élmény volt.
A projekttalálkozók fontos elemei voltak a projektmegbeszélések is: meghatároztuk a további találkozók időpontjait, az eddigi és hátralévő feladatokat, az adminisztratív teendőket.
Ha Hollandia, akkor Amszterdam sem maradhat ki a programból – különösen nem, mert Almere kb. 20 percnyire van a fővárostól. A városlátogatást egy hajókirándulással kezdtük. A csoport hamar hatása alá került a világhíres amszterdami hangulatnak, miközben a hol szűkebb, hol tágabb csatornákon hajóztunk, egészen közel elhaladva a lakóhajókhoz, gyönyörködve az ezerszínű építészeti remekekben, legyen az akár egy lakóház. Miután rövid ideig élvezhettük egy utcai piac nyüzsgését is, ellátogattunk a Rijksmuseumba, ahol többek között Van Gogh néhány művét, illetve az Éjjeli őrjárat című Rembrandt-festményt is megtekinthettük.
A hollandok számára, hasonló módon a britekhez, a nap főétkezése a vacsora. Vendéglátóink gondoskodtak arról, hogy az éttermek, ahova ellátogattunk, tükrözzék Hollandia sokszínűségét – ettünk holland, olasz, mexikói ételeket, szülői felajánlásként kaptunk sushit is. A gyors ebédet – palacsinta, levesek – több esetben az iskola diákjai készítették.
A projekttalálkozó nem kézzelfogható, mégis felbecsülhetetlen hozadékaként éltük meg a holland gondolkodásmód megnyilvánulásait: a mindennapi beszélgetéseken túl, amelyek számtalan esetben bizonyították holland vendéglátóink tájékozottságát, nyitottságát, pozitív életszemléletét és hatékony problémamegoldó képességét, több alkalmunk nyílt kézzelfogható mivoltában is megtapasztalni az innovatív szellemiséget, az elkötelezettséget a természetvédelem és a fenntartható fejlődés iránt.
Az ilyen élményeket sokáig “emészti” az ember, igazi feltöltődés testileg-lelkileg-szellemileg is. Kolléganőm a következő üzenetet küldte nekem, pár órával azután, hogy hazaértünk: “Itt ülök, és várom, hogy utolérjen a lelkem.”
Dr. Gerencsér Krisztina
Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium
Ui.: Köszönjük Ajka Város Önkormányzatának felajánlását, amellyel támogatta a partnertalálkozón való részvételünket
Leave a Reply