POSTALÁDÁNKBÓL Hogy vagy?

Sütöttél-főztél a családodnak? Aprítottál szalonnát a madártejbe csak azért, hogy kreatív szakácstudományodat fitogtasd? Ismét megtanultad a kémiát, matematikát, történelmet, hogy segíthess kiskorú gyermekeidnek? Újraolvastad Garcia Marquez Szerelem a kolera idején című regényét, és mégsem vagy boldog? Segítene rajtad, ha megnéznéd a TV- ben a II. világháború fontosabb eseményeit színesben?

Apropó: Nem láttalak váratlanul elhunyt közös barátunk temetésén, de ugye azért te jól vagy? Megpróbálhatnál sálakat kötni, mert a manuális tevékenység stresszoldó, és hideg is van.  Vagy változtass frizurát, ha izgalomra vágysz. Jobb ötletem ezen a vonalon nincs.

Mérted a véred oxigénszintjét, a pulzusod, a cukrod, a vérnyomásod? El tudod majd dönteni, melyik vakcina lesz a leghatásosabb számodra a vírus ellen, ha valamikor sorra kerülsz a várva várt „oltakozásban”?

Szóval, hogy vagy?

Az utcán ezt nem tudom megkérdezni tőled, mert nem ismerlek fel. Meghíztunk, és beleöregedtünk a bizonytalanságba, de szerencsére a maszk alatt ez alig látszik, ami pszichésen megnyugtató.

Mozgáskorlátozottak, gondolatkorlátozottak lettünk alig egy év alatt. Némán, fásultan nézünk a semmibe, egymástól kellő távolságra. Fiatal arcokat keresünk, hogy a jövőbe kapaszkodhassunk, ha csak lélekben is, de ők meg magányosan, a négy fal közé zárva ülnek a számítógép előtt, és várják, hogy ne csak számonkérjék, hanem el is magyarázzák nekik az aktuális tananyagot.

Mit mondhatnék azon kívül, hogy vigyázz magadra, és szép napot neked?

Csak kiegészíteni tudom ezt a nyomorult szöveget, ezt a minden alapot nélkülöző bizakodást azzal, hogy a hogyléted felőli érdeklődésre lehetne a válaszod három negatív tartalmú szó, ami külön kimondva tükrözi a helyzetünket. Ennek a három szónak mégis pozitív lesz a kicsengése, ha összeolvassuk: Nincs semmi baj!

Remélem, hiszel benne!