A Szépírók Ajkai Asztaltársaságának lassan hagyományává válik, hogy nyári foglalkozásait a szabadban tartja. A szép természeti adottságokat hamar szívünkbe zárva fedezzük fel újra meg újra az ismerős helyeket, ahol együtt örülhetünk a jó levegőnek, a napsütés varázsának, a gasztronómiai finomságoknak és nem utolsó sorban egymásnak.
Ha Somló a célpont, biztosra vehetjük, hogy Fábián Sándor és felesége, Sacika fényes vendéglátásában is részesülünk. Kertjük a hegy egyik „mintagazdasága”. Kivételes szeretettel ápolt szőlő, gyümölcsös – és virágoskert, egy kicsi éden. Láttára az élettelen hegy is élőnek tetszik, tisztelettel megemelt kalapját borítja fölénk, hogy még kissé távol tartsa az esőt, ami reggel szolid fenyegetéssel ébresztett bennünket.
Ezen a napon is szerettek minket az égiek. Jó időben, ezer finomságban és sok szeretetben volt részünk. Horváthné, Pannika nyitotta a sort és bűvölt el bennünket verssel és dallal, de mások is elhozták a maguk gyöngyszemeit. Józsa Karcsi aranyjánosi ihletettségű gyönyörű költeményét olvasta fel, de spontán is született vers az öreg tanúhegyről Fábián Sanyi sajátos hangulatú, remek rímeket felsorakoztató tollából.
A gyülekező felhők figyelmeztettek arra, hogy itt a szép nap vége. Vezetőnk, Oravecz Editke nevünkben is megköszönte a kedves vendéglátást, és mi boldogan vettük tudomásul, hogy a házigazdák kívánsága is teljesül, távozásunk után megjött az eső.
Dr. Makkay Lászlóné Mária
Leave a Reply