Évekkel ezelőtt bekopogtatott hozzánk a szomszédék kis unokája, azzal a felszólítással, hogy: „Csokit vagy csalunk!?” Bevallom őszintén, hogy nem tudtam mit kezdjek akkor ezzel a helyzettel, de utána olvastam és valamiféle Halloween-i szellemüldözést szűrtem le az információkból. Mivel ez az Amerikából jött szokás távol állt tőlem, így nem is foglalkoztam vele tovább.
Teltek múltak az évek és egyre többet lehetett hallani október utolsó napjának ezen eseményéről. Így, amikor a Gergőföld és Tálas utca találkozásához hívtak a „Csokit, vagy csalunk!?” rendezvényre a szervezők, akkor megragadtuk az alkalmat és néhány korunkbeli idősödő barátunkkal elmentünk…és őszintén mondom, hogy nem bántuk meg!
“Trick or treat!” „Adsz vagy kapsz”- nak is fordítható játék, amely a tengerentúlról érkezett hazánkba. A gyerekek bekopogtatnak a házakba, hogy adjanak nekik csokit, édességet, ha nem kapnak, akkor kis csínyt követnek el. Vajon melyik felnőtt nem ad a gyereknek csokit ilyen esetben? Így inkább édességszerzéssé egyszerűsödött az esemény. Lehet hasonlítani a húsvéti tojás, csokinyúl és aprópénz gyűjtéshez.
Végigsétálva az épülő lakótelep területén a házak jelentős része töklámpásokkal volt kivilágítva, a kerítések műpókhálóval beszőve és különféle figyelemfelkeltő fényekkel jelezték, hogy nyitott a ház a csokit, édességet gyűjtő gyerekek számára. A bejáratoknál kis asztalokon a legváltozatosabb finomságok várták a csoportokba verődött rémisztő öltözetű, műhajas, álarcos csínytevőket. Többen rutinosan kis hátizsákokat, kosarakat vittek magukkal és abban gyűjtötték az édességeket.
A találkozási ponton forró teával várták a gyerekeket, a szülőknek, pedig pálinkát és forralt bort kínáltak, mellette süteményeket fogyaszthattak az eseményre érkezők. Közben a felnőttek csoportokba verődve beszélgettek, ismerkedtek, mert ez már a második összekovácsoló program volt ezen a lakótelepen. Örvendetes ez a civil szerveződés, amely a környéket megmozgatja.
Szivósné Sári Krisztina szervező elmondta, hogy nagy készülődés előzte meg az eseményt. Több család felajánlásának, közreműködésének köszönhető a sikeres vendégfogadás. A Fundekor.hu céget külön is kiemelte, hiszen ők ajánlották fel a dekorációkat és a gyerekek még a csoki mellé kedvezménykupont is kaptak. Azért, hogy minél gördülékenyebb legyen az este, nem kellett a gyerekeknek bekopogni házakhoz, „terülj asztalkám” várt mindenkit a kapunál, még az apróságokat kísérő felnőtteket is. A rendezvény központi helyén pedig feladatokat kaptak a fiatalok. A sötétben, a réten elszórt édességeket kellett megkeresniük. Nagy móka volt a vak sötétben, de a telefonok fénye segített megtalálni a meglepetés ajándékokat.
Mindegy, hogy honnét jött ez a játék, az sem biztos, hogy tudták a gyerekek, hogy Amerikában meghonosodott ír szelleműzésről szólt ez az este, de hogy nagy mulatság volt és a szüleik örömöt szereztek az ifjúságnak, az biztos. Sőt híre ment az eseménynek az egész településrészen, így nem csak a dűlő környéki gyerekek, hanem jóval többen gyűltek össze és járták a házakat.
Leave a Reply